Reggeli. Az egyik legkülönlegesebb időpont egy randevúra. A Férfi elfogadta a Nő meghívását és másnap reggel 7:30-kor találkoztak Budapest belvárosában. A hely ahova titkos vágyaikat magukkal vitték gondolataikban, nem volt messze a Nő irodájától. Már többször találkoztak ezen a helyen, de még sohasem reggel. Az ebédek és a délutáni kávézások nem engedték meg nekik, hogy kettesben legyenek. A belvárosi forgatag mindig befújt pár vendéget a kis étterembe. De ezen a reggelen még senki nem volt rajtuk kívül a hangulatos kis helyen. Tavasz volt és a tavasz finom sugarai sütöttek be az ablakon, hogy kihallgathassák a pár belső vágyainak szavakba formált titkait.
Aki szép, az reggel is szép… A Nő arca sugárzott, smink alig volt rajta, mint általában. Bár már elmúlt 30 éves, de bőre oly fiatalnak tűnt, mint egy huszonévesnek. A Férfi hasonló tulajdonságokkal bírt. Egy ránc, annyi sem látszódott szemei alatt. Keze finom, de férfias, bőre enyhén barna és jól ápolt. Mélybarna szemei láthatatlan kezekkel érintették minden alkalommal a Nő arcát.
A reggeli nem tartott fél óránál tovább. Mindkettőjüknek elkezdődött a nap, csak ennyi fért bele mára. De ez a fél óra az egész napjukat beragyogta. A Nő kacér volt, a Férfi határozott és céltudatos. A beszélgetésben a Nő elejtett egy mondatot, egy apró jelzést, mely vágyaiban oly sokszor kavarog. Nem tud szabadulni a Férfi erős kisugárzásától, megőrjíti a vágy, hogy teljesen átadhassa magát a Férfi kedvének, hogy az tegye amit utasításként kap a Férfitól, hogy érezze a Férfi hatalmát maga felett és ezzel együtt a teljes odaadást átélhesse. Egy mondat – „Büntessen meg kérem, megvan az ok rá. Büntessen úgy, hogy ne maradjon nyoma!”
A nap munkával ás tárgyalások sorozatával telt. Mindketten az estét várták, hogy titkos szövetségük párbeszédjét folytathassák. A Férfi írt először.
“büntessen meg úgy, hogy ne maradjon nyoma” – ez egész nap nem megy ki a fejemből 🙂 ahogy a cinkos összekacsintás sem 😉
holnap ebéd? mesélhetne, ami ma – fájdalom – elmaradt… Edaf„
És a Nő válasza nem váratott magára sokat.
-„Annak ellenére hogy hulla fáradt volta ma, mégis egész nap újra és újra visszalopta magát egy gondolat, egy pillanat… az a pillanat, az a mondat…
Lehet ebéd újra, úgy ½ 2-2 körül megfelelne holnap… Ott azon a helyen, ahol először ittuk meg kávénkat… nagyon megkedveltem az a helyet és ma ahogy megtaláltam a bejárattól balra az a kis kuckót, most már kezd a legkedvesebb helyek közé tartozni nálam…
… ma sem lesz korai lefekvés, a munka nem enged, de legalább amíg ébren vagyok emlékezhetek a mai reggelre Önnel 😉
jó éjt…Lena”
– „Én sem fekszem korán, ennek legalább egy előnye van – hogy láttom levelét 🙂
Nos, szép hölgy, a fél 2-2 időponttal van 1 kis problémám: 10-re megyek a környékre tárgyalni, max. 11-ig tart és 13-14 között már egy másik helyen kell lennem…
ergo a 11:30-12:00 körül lenne jó… az megfelel esetleg? korai ebéd vagy kései tízórai / zöld tea? :)))
PS: legutóbbi levelére nem reagáltam – írásban csak hosszasan tudnék, ezért majd inkább tettekben 😉 Edaf”
-„Nem jó a korai ebéd sem a kései tízórai. Holnap 12-kor az egyik munkámat indítom és van vele még előkészítő munka sok…
Marad a péntek vagy a jövő hét vagy a jövő év vagy az egész élet… J nem aggódom
PS: hát legyen… Lena”
–„Aggódni épp én sem aggódom, csak türelmetlen vagyok :)))
3 után? 🙂 Edaf
-„Igen, miután elküldtem e levelemet én is rájöttem hogy én sem nem aggódom hanem nagyon türelmetlen vagyok 😀 azt hiszem hasonlítunk… 😉
3 után jó, csak ½ 6ra kell mennem, van időm Önre…Lena”
Így másnap újra találkoztak…
Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: