Menstruáció misztikuma
Menstruáció, vérzés, havibaj, piros betűs napok, havi virágzás…számtalan néven nevezhetjük azt a folyamatot, ami minden hónapban velünk nőkkel történik. Érdemes odafigyelni rá, mi hogyan hívjuk a sajátunkat….
HAVIBAJ! Jaj, már a neve is szörnyen cseng! Baj! Ezzel máris adtunk egy negatív töltést annak a tulajdonképpen tökéletesen megkomponált csodának, ami minden hónapban megtörténik velünk.
Hiszen miről is van szó! A testünk jól működik, teszi a dolgát, a petesejtünk nem termékenyült meg, méhünk ezért elengedi amire már nincs szüksége, kitakarítja önmagát és megtisztul. De nem adja fel, újra kezdi, friss, tiszta energiákkal áll neki az újabb ciklusnak! Ez a csodásan megalkotott női test, minden egyes hónapban, átlagosan 35-40 éven keresztül, minden porcikájával arra törekszik egy új élet befogadásának reményében, hogy méhünk a lehető legoptimálisabb körülményeket teremtse meg, egy aprócska megtermékenyült petesejt számára, hogy az kényelmes otthonra leljen abban a 9 hónapban, amíg egy önállóan “működni képes” érző emberré fejlődik bennünk. Hát nem gyönyörű???
Ez a hatalmas, csodálatos munka, nagy elismerést érdemelne. Vagy legalábbis a jól megérdemelt jutalma lehetne az a pár nap pihenés és elmélyedés, magunkba fordulás, lazítás, kényeztetés, amit mi, ledegradálóan HAVIBAJNAK hívunk…… Szerintem ez nem méltó kifejezés. Ez nem “baj, “- ha annak hívom, az is lesz- hanem egy bennünk zajló misztérium! Csoda! Próbáljunk meg így tekinteni rá! Egészen más szellemben fognak eltelni ezek a napok!
A reklámok azt sugallják, ez a nap is lehet olyan mint a többi, bátran csinálj bármit, lehetőleg azt is fehér nadrágban, stbstb., ha fáj, nyomd el egy pirulával, hopp máris olyan, mintha nem is lenne! Valóban? Ez jó megoldás? Én ezt nem így gondolom.
Miért akarjuk megerőszakolni az anyatermészetet, aki úgy alkotott meg minket, hogy abban a pár napban igenis mások vagyunk! Igen, azok a napok, nem ugyanolyan napok, mint a többi és ez így van rendjén. Törékenyebbek vagyunk és érzékenyek. Könnyebben elfáradunk, ami érthető, hiszen a testünk éppen nagytakarít…hát adjuk meg neki azt a tiszteletet, hogy visszaveszünk kicsit a tempóból. Ne ilyenkor akarjuk megváltani a világot és megdönteni a margitszigeti csúcsot!
Figyeljünk testünk jelzéseire, amik pedig jelentkezhetnek görcsként, fájdalomként, csendesedjük el kicsit és forduljunk önmagunk felé! Figyeljük meg, melyek azok a pillanatok, amikor a görcs oldódik, vagy épp erősödik. Kényeztessük magunkat nyugodt szívvel, sőt ezekben a napokban ne szégyelljük plusz figyelmet elvárni a közvetlen környezetünktől sem, de lehet, hogy inkább az esik jól, ha békén hagynak és csak magaddal, magadban szeretnél lenni!
Tisztuljunk meg lelki szinten is! Engedjük el a görcsöket! Vessünk számot az elmúlt hónapunkról és amire nincs szükségünk, takarítsuk ki az életünkből! Nagyszerű lehetőség ez a pár piros betűs nap a természettől arra, hogy minden hónapban megújuljunk lélekben és gondolkodásban is, ne csak testben! Hiszen így vagyunk egységben, mi nők! Testben, lélekben szellemben, egyensúlyban!
Manna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: