“A nászéjszaka ma a mi kultúránkban azt az üzenetet hordozza, hogy a boldog pár, aki a közösség (társadalmi, családi) előtt felvállalta kapcsolatát és örök hűséget esküdött, intim együttlétükkel megpecsételik a szertartást. Vannak akik 5 percet, de mások 6 órát is áldoznak a Szerelem oltárán.”
“A Nász kellene, hogy legyen az egész körítés középpontjában, ez a lényege a “ketten lettek egy testté” fogalmának. Szeretet… Szerelem… Szeretkezés… Eggyé válás!”
De hogy van ez a valóságban napjainkban?
A nászéjszaka ma már szinte csak egy az erotikával fűtött éjszakák közül, -hiszen alig akadnak párok, akik a házasságig várnának – azzal a kivétellel, hogy ez alkalommal illene mindennek tökéletesen „összejönnie” és egy kicsit jobban oda kellene figyelni a romantikus részletekre. De valljuk be, ez nem mindig -hogy is mondjam- életszerű. Néha szinte már kötelességnek tűnhet az “esküvő után szex”, és ezért lankadhatnak a kedélyek, esetleg gátlások is kialakulhatnak az újdonsült házastársakban. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy egy a 24 órás (kikérő, ruhaigazítás, fotózás, anyakönyvvezető, pap, fogadás, kocsikázás,10-12 órás asztalon táncolós lagzi, sok pohárka alkoholos ital, menyecsketánc, búcsú) boldogság ünnep után nem mindig van ihletünk lepedővirtuózkodni….
Amerikában például a vőlegény és a menyasszony nem vesz részt a lagzin (ezt ott inkább egy fogadás), csak a násznép jelenik meg. Az ifjú pár azonnal nászútra mennek. Csak abban az esetben vesz részt a pár a “fogadáson” ha nincs elég pénzük, hogy útra keljenek, de ez az esetek 5%-ra jellemző csupán. És azért valljuk be: mégiscsak könnyebb egy maximum másfél órás ceremónia után ágyba ugrani és teljesíteni azt a bizonyos kötelességet.
Manapság a szerelmesek, ha tehetik, már jóval a házasság előtt összeköltöznek, és a hivatalos ceremóniát megelőzően sem mondanak nemet a szexre. De nem volt ez mindig így!
Nézzük, hogyan ment ez régen!
Régen a szerelemes pár először csak az esküvőt követően ismerte meg egymást közelebbről is. Az eljegyzési időszak alatt a másik testét mindenféle érzéki vágy nélkül kellett megérinteni, tisztán megismerés céljából. A fiataloknak meg kellett tanulniuk megfékezni „bűnös” szenvedélyeiket, és erotikától mentes szeretettel illett közeledni választottjukhoz.
A házasságkötés szexuális, végső akkordja az „elhálás” vagy „fektetés,” vagyis a nászéjszaka. Különböző népeknél, közösségekben kialakult szokások szerint vezették be a menyasszonyt és a vőlegényt a nászágyba, amelyet megelőzött a kontyolás – vagyis az ara haját, ami eddig lányosan, kibontva hordott szigorú kontyba zárták, jelképezve a hűséges asszonyt. -A hajviselet megváltozása sok közösségben, vallásban megtalálható-. A nászéjszaka a pár együvé tartozását, a házasság egyik fő céljának a gyermekáldás kezdeti szakaszát jelentette.
Volt idő, amikor például a nászéjszaka sikerét egy kívülálló személynek ellenőriznie kellett, mert a törvény alapján a házasság csak akkor volt érvényes, ha a pár valóban szeretkezett az első éjszakán.
A régi szokás szerint a nászéjszaka tulajdonképpen nem az esküvő után, hanem KÖZBEN történt. -Napjainkban bevett szokás az, hogy menyasszony és a vőlegény magára hagyja a násznépet arra az időre amíg felkerül az újasszonyi (menyecske) ruha.-
Nos, a régi szokás szerint a vőlegény ekkor “győződhetett meg” arról, hogy felesége érintetlen, és ezért veszi le a menyasszony a fehér ruhát (ami az ártatlanságot jelképezi). Ez a valódi nászéjszaka, amit inkább egy “garancia ellenőrző” pásztorórának kellene hívni. Ha a menyasszony nem volt szűz, a házasságot érvényteleníteni lehetett. A szüzesség jele a lepedőn látható vér- amelyet a még mulatozó násznépnek be kellett mutatni.
Mivel a “szűz házasság” manapság nem jellemző ezért a nászéjszaka ebből a szempontból elvesztette jelentőségét.
Így végezetül, visszatérnék az egyik nyitó gondolathoz: A Nász kellene, hogy legyen az egész körítés középpontjában, ez a lényege a “ketten lettek egy testté” fogalmának. Szeretet… Szerelem… Szeretkezés… Eggyé válás! Azt gondolom, hogy ha egyszer házasságot kötök azzal a férfival, akivel testem, lelkem, otthonom, asztalom megosztom, a nagy dínom-dánom, hogyan kápráztassuk el a násznépet flanc helyett inkább a kettőnk szeretkezésén lesz a hangsúly, díszbe öltöztetem a lelkem, feltüzelem a vágyam, időt szánok minden egyes porcikájára, megadom a módját és ünneppé varázsolom az eggyé válásunkat!
A nászéjszakához egyéb különböző hiedelmek és szokások is társulnak. A következő részben ezeket osztom meg veletek
(A bejegyzés megírásában a segítségemre volt: naszejszaka.hu, kaleidoscopehistory.hu, Dr.Forrai Judit jegyzetei)
