Az elmúlt időben leginkább a testi gyönyörökről beszéltünk és kevés szót ejtettünk arról, mi is játszódik le bennünk napról napra. Egy hozzánk érkezett levél indította el a gondolatot és szeretnénk megtudni Ti hogyan vélekedtek erről a kérdésről.
“Boldog párkapcsolatban élek a párommal. Családot tervezgetünk bár még fiatalok vagyunk. Nagyon szeretem őt és tudom, hogy Ő is nagyon szeret engem. Már nagyon rég óta ismerjük egymást. De van valami, ami hiányzik! És ez nem más, mint a szenvedély. A szexuális életünk az elejétől kezdve jó volt, illetve azt mondhatom, hogy az együttlétekben szinte mindig volt/van orgazmusom. Ráadásként hüvelyi, ami korábban ritkán ment nekem. Viszont nincs semmi izgalom az együttléteinkben. A klasszikus misszionárius póz az, amit a párom leginkább kedvel. Elsősorban azért, mert ebben a pózban kicsit jobban vissza tudja tartani az orgazmusát, de semmi lacafaca. Ha esetleg én szeretnék felül kerekedni vagy egy kicsit variálni, akkor azzal kell számolnom, hogy pár perc alatt elélvez. Egyébként még ezzel sem lenne baj, hiszen utána nagyon kedvesen segít nekem is a csúcsra jutni a kezével. De valahogy ez nekem nem elég. Próbáltam beszélni róla, a szexről a szeretkezésről, esetleg egy közös pornó film nézésről, de ezektől teljesen elzárkózik. Egyszerűen azt mondja, hogy nem a szex a legfontosabb dolog az életben. Értem én és talán igaza is van, de nekem fontos, én meghalok szenvedély nélkül. Nagyon kedves férfi, a tekintete tele van szeretettel. Pont, mint anyámé. De még soha nem láttam a szemében azt, hogy úgy kívánná a szexet, hogy megőrüljön azért, hogy ott helyben megcsinálhasson. Vettem szexi rucikat, tetszett neki, de inkább levette őket, mert a szex meztelenül jó, szerinte. Elővettem a kis játékaimat, a vibrátorokat, hátha ez felcsigázza. Csak annyiban segített, hogy így kevesebb “meló” volt engem kielégíteni, de semmi több…. És ha visszagondolok a korábbi, nem éppen tökéletes kapcsolataimra, a rossz dolgokra nem emlékszem, de a szenvedélyes, mindent elsöprő szeretkezésekre nagyon is jól emlékszem. Hiányzik! Még az is megfordult a fejemben, hogy inkább ne legyen mindig orgazmusom, csak hagy élhessem át újra és újra a szenvedélyt , hagy érezzem, hogy egy férfi megőrül értem, úgy kíván… Persze régi ismerősök felbukkannak, de ellenállok. Viszont nehéz, mert tudom, hogy van olyan akivel felejthetetlen volt az együttlét és mind a mai napig kíván. Mert neki az adja a legnagyobb izgalmat, ha kielégíthet egy nőt és nem csak használ egy nőt….”
Mi a legjobb, mit lehet ilyen esetben tanácsolni? Sokszor hallottuk már azt, hogy a szerelem elmúlik de ott marad a szeretet és az mindennél fontosabb. De mi van akkor, ha a szerelem nem volt meg csak a mérhetetlen szeretet. Ez elég tud lenni? Azt gondolom, ez személyiség függő. Sok nő van, akinek a gyengédség és a szeretet mindennél többet ér, így valószínűleg a fent megírt történetben két olyan ember találkozott és próbál párkapcsolatban élni, akiknek eltérőek az igényei. Nincs más lehetőség, ha szeretik egymást, beszélni kell erről. És ha együtt sem találnak megoldást, akkor a boldogságukat nem egymás oldalán fogják megtalálni, megélni.
Ti ezt, hogy látjátok?
