Testi mesék 55. rész – Gőzbe burkolt meztelen testek

A Spa, mint egy áldozati hely, úgy égett be mindkét ember emlékébe. A Nő még most is összerezzen, mikor újra gondolataiba férkőzik a gőzfürdő homályában megtette első érintések. A Férfi vágya pedig már az őrület falait ostromolja. Megízlelhette a Nő kéjét, érezhette bőr természetes illatát, öle lucskos forróságát. Tudta, hogy elveszett. Nem a Nő, hanem ő maga. Egy ilyen érzékelést követően nincs az az akadály ami most már megállíthatná abban a szándékában, hogy a Nőt megszerezze, újra ízlelje és végre teljes férfiasságát átadva neki, beteljesítse közös vágyjátékukat. Türelmetlen volt, innentől kezdve egy kávészünet már nem lehetett elég találkozásaikból. Többet akart, mindent akart.

„A szenvedélyed elbűvölő

érezni akarom az ízed… újra… vágyad forró nedvét kóstolni…

öled illatát magamba szívni…

Mikor látlak újra, mikor érezhetlek újra?

jó éjt! Ed”

A Nő remegő kézzel kattintott a férfi levelére. Tudta, hogy mi áll majd benne, tudta, hogy innen nincs visszaút és tudta, hogy nem fog tudni határt szabni magának sem. A Férfi testének látvány emléke oly erősen jelen volt mindennapjaiban, hogy a munkája minősége egyre esett vissza. Próbálta kizárni gondolatait, de hiába. Ahhoz, hogy újra teljesíteni tudjon, meg kellett találnia az utat vissza a férfi karjaiba érzelmei elnyomásával.

A pár sor és a képek, amik fogadták, leírhatatlan vágyat ébresztettek a Nőben. Esélye sincs az érzések elnyomásának. A Vadász és a Vad már egyet akar!

„Soraid mélyen lelkembe hatoltak. Egy vadász vagy nekem és én a vad.

Hiszen a csábítás nem létezik vad és Vadász nélkül…
Mert mikor a Vadász oly közel tud kerülni a leigázandó vadhoz, hogy látja annak szemében a kifáradt üldözöttségen túl, a megadás csodálatos szenvedéllyel teli vágyát, akkor tudja csak meg igazán, hogy a vad nem az életéért menekült, hanem eme pillanatért…. ott legutóbb a homályban!

Nem elég belőled már az asztal-távóságot tartó találkozás, és nem elég egy-egy óra. Többet akarok! Hogy megadhassam magam, de csak a Vadásznak aki benned él és nem a hétköznapi férfinak akit felöltőben látok! Mondd mire számíthatok, hol s mikor érezhetlek újra?

Vágyaidra vágyaim képekben újra

L”