Rózsaszín köd, boldog hétköznapok, éjszakába nyúló szeretkezések, vidám ébredések. Mindenkinek ismerős, ugye? Majd eltelik néhány év és mintha ezek meg sem történtek volna… Hova tűntek a közös ágyba reggelik, az éjszakai séták? Mi lett velünk?
„Már alig beszélgetünk. nem is tudom mikor feküdtünk le utoljára együtt aludni, az hogy pedig szeretkezzünk, talán havi egyszer ha összejön. Már nem várom vacsorával, nem is érdekel. De mégis jobb így mint egyedül. Mert félek a magánytól. Nincs kedvem újra kidobni magam a piacra.” – Zsófi (29)
Kapcsolataink első időszakában a bennünk pörgő mérhetetlen sokféle hormon, köztünk például a fenil-etil-amin, a rózsaszín köd érzését váltja ki. Azt a mámort, amit mindenki csak szerelemként ismer. Amiért képesek vagyunk randik hosszú sorát végigcsinálni, órákig csinosítani magunkat, csak hogy jöjjön el a lovag és megérkezzen az ÉRZÉS, igen csupa nagybetűvel.
Ez a hormonzuhatag körülbelül 6-24 hónapig lengi át a hétköznapjainkat, és ha szerencsénk van, akkor ez alatt az idő alatt a kapcsolatunk egy örökkévaló pecsétet kap, ami a házasság. De mi van ha nincs szerencsénk? vagy ha a hormon előbb kezd kifogyni?
Ahogy telnek múlnak a találkozások és eljön az összeköltözés sok párnál megfigyelhető, ahogy az addig vidám éjszakai séták, már inkább egy nyűggel teli, fárasztó test vonszolásról szól majd.
„Ahogy hazaér állandóan valami baja van. most ezért fáradt, meg azért. Semmihez sincs kedve. Mindig csak a hiszti. nem tudom hol lehet az a kedves édes lány, aki akkor volt amikor megismertem. szeretném, hogy újra boldoggá tudjam tenni, de már lehet, hogy késő.” – Márk, 31
A munkahelyi stresszt nagyon gyakran nem tudjuk letenni az otthonunk bejárati ajtajánál, hanem hazavisszük, ezzel együtt egy nagymértékű agressziót is viszünk magunkkal. Az agresszió ebben az esetben úgy nyilvánul meg, hogy nem figyelünk a másikra, csak saját magunkra, amivel a másik érzelmi szükségleteit hagyjuk figyelmen kívül. Csak az ÉN lesz a fontos.
A probléma forrása, hogy a MI-ből ÉN lesz. Én leszek a fontos. A másik ott van, és mint „tárgy” hallgat a kapcsolatban. Afféle megtűrt személy lesz belőle.
Mi lesz ilyenkor a kapcsolattal?
– lecsökken vagy megszűnik a kommunikáció
– eltűnik az intimitás
– megjelenik egy 3. fél
– másra fordítjuk energiánkat. munka, hobbi
– szakítás
Milyen megoldás lehetséges?
Először is tegyük fel a kérdést, hogy meg akarjuk menteni a kapcsolatunkat? Fontos nekünk a másik? Szeretnénk újra tüzel, lobogó kapcsolatot vele? Akkor kezdjük el szépen az egónkat leépíteni és kis lépésekkel közelítsünk újra a MI felé. Kezdjük el a kommunikációt. Kérdezzük meg, hogy milyen volt a napja? Simogassuk meg a másikat, hiszen az érintésnek hatalmas ereje van, főleg a nők számítanak nagyon taktilisnek. A hölgyek kicsit csípjék ki magukat, nem kell egyből ha hazaértünk beleugrani a mackónadrágba.
A legfontosabb, hogy nincs olyan, hogy csak én hibáztam, vagy csak te hibáztál. Felejtsük el a vádaskodást és a másik földbe döngölését. Kommunikáljunk rólunk és ne csak magunkról.
Ha valahogy mégis megrekednénk érdemes szakemberhez fordulni.
Párkapcsolati és szexuális kérdésekre keresünk választ 2014. szeptember 20-án 16:00.kor megrendezésre kerülő első előadásunkon az Akvárium Klubban. Jelentkezz most, hogy biztosan legyen helyed, hiszen az előadásra csak korlátozott számban tudunk látogatókat fogadni.
_______________________________________________________
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: