Amikor már nem szexelünk…

Megdöbbentő történetekkel találkoztam az elmúlt hetekben. Beszélgettem nőkkel, férfiakkal egyaránt és meglepő módon nemtől függetlenül számoltak be hasonló élethelyzeteikről. Ellaposodott kapcsolatok, megbántott felek, elhidegülések. Ami viszont a legmeglepőbb mindegyik történetben, hogy a problémák ellenére a párok megoldások nélkül ugyan, de tovább élnek együtt vagy inkább megfelelőbb azt mondani erre, hogy egy fedél alatt. Észre sem veszik közben, hogy telnek a hónap, évek, évtizedek. Sok esetben egy egész élet múlik el úgy, hogy a problémák megoldatlanul a vállat terhelve, boldogtalanságot hozva magukkal, nyomasztják az embert.

Arra igyekeztem fényt deríteni, hogy mi lehet a kiváltó ok a nőknél és mi a férfiaknál, ami miatt eljut odáig a kapcsolatuk, hogy nem érnek többet egymáshoz, a szerelem és a szeretet, a gyönyör egyik legszebb kifejező mozgássorozatát megvonják a másiktól és ezzel együtt maguktól is?

Női szemmel

– Már évek óta együtt élünk a párommal. Nagy szerelemmel indultunk el a közös utunkon. Bence 6 évvel fiatalabb nálam, de ez nem okozott problémát közöttünk sosem. Ő folyamatosan a munkájával küzd, én saját cégemet vezetem és próbálok fennmaradni, miközben húgom vállalkozásába is amennyire csak tudok, besegítek anyagilag. Lassan egy éve hogy nem szeretkezünk Bencével. Ő szeretné, közeledik is felém, én vagyok az aki elutasítom őt. Pedig szeretem. De egyre kevésbé kívánom a szexet – vele! Sokat beszélünk erről és megérteném, ha más nőnél keresné a boldogságot. De nem teszi, ő is szeret. Tudom, hogy férfiként ezt nehéz feldolgoznia, így egy dolog van amiben részt tudok venni, az pedig az orális szex. Ezzel gyorsan letudom az egészségügyi részét neki, de borzasztóan hangzik ezt így kimondani. Egyszerűen nem látom benne már a férfit. Én tartom el, tudom hogy küzd, tudom hogy hihetetlen agya van. Ennek ellenére én lettem a családfő, a családfenntartó és ezzel egyetemben tűnt el belőle vagy belőlem, hogy őt férfiként láthassam. Pénz kérdése ez? Nem hinném, de ha két év alatt sem talál semmi munkát egy fiatal tehetséges erős férfi, semmit sem, akkor az kihat mindenre és mindenkire. Egyedül vinni ezt a terhet nőként iszonyatosan nehéz.

Jana

– A párom és én is sokat dolgoztunk. Szinte csak aludni jártunk haza. Bár igyekeztünk a hétvégéket együtt, közös programokban tölteni, a szex nem volt a része. Mikor megismerkedtünk folyton csak szexeltünk. Bár Fülöpnél a korai magömlés már ez elején is probléma volt, azt gondoltuk, hogy idővel ezt majd megoldjuk. De sajnos nem tudtuk. Ma már egy vagy kéthavonta egyszer ha szeretkezünk. De azt nem is mondanám szeretkezésnek. Előjáték nincs sokszor a fáradság a magyarázat rá, az aktus pedig nem tart 3 vagy 4 percél tovább. Már nem kívánom őt. Eltávolodtunk közben pedig a legjobb barátok vagyunk. Szeretem, nem tudom elképzelni az életem nélküle, de elmondhatatlanul hiányzik a szeretkezés, a gyengéd érintés, az együtt töltött idő. Már nem férfiként nézek rá, hanem barátként.

Dóra

Férfi szemmel

– Krisztával nagy boldogságban éltük az éltünket. Jött az első gyerek, majd két évre rá a második. És megváltozott minden. Letöltődött az “anya 1.0” szoftver Krisztánál én pedig a háttérben megtűrt, eltartó lettem. Bár egy ágyban alszunk minden nap, alig érünk egymáshoz. Én őt még mindig vonzó és kívánatos nőnek tartom, de ezt ő valamiért igyekszik eltakarni előlem. A szakadt, gyerekhányásos hálóing, a rendezetlen haj, az igénytelenség amit felvett magára érthetetlen számomra. Este mikor már sötét van, legalább nem látom ezeket a részleteket és ha becsukom a szemem a régi Krisztát látom magam előtt és így próbálok közeledni felé. De a legtöbbször elutasítással találkozom vagy ha mégsem, akkor is az érintésekből már eltűnt a vágy, a szerelem. Egy gépies mozdulatsort kapok amitől a legtöbbször az induló merevedésem is sajnos lelankad. Így marad számomra a fürdőszoba és a fantázia meg a jobb kezem.

Tamás

– 13 éve élünk együtt Sárával. Évek alatt kiderült, hogy szinte mindenben hazudott nekem. Kapcsolatunk elején sokat szeretkeztünk, benne volt mindenféle játékban, közösen vettünk kis kiegészítőket, amivel feldobtuk a szexuális együttlétünket. Aztán úgy alakult az életünk, hogy a szüleihez költöztünk. Külön lakrészünk volt, jól elszeparálva, de onnantól kezdve Sára egyre kevesebbet akart szeretkezni. Éreztem, hogy feszeng az otthoni környezetben. Szép lassan meg tudtam oldani, hogy építettem egy házat és ő odaköltözött hozzám. Azt gondoltam, ezzel javítani tudok majd a helyzeten és minden olyan lesz mint régen. Esténként mikor bebújtam mellé az ágyba és közeledni próbáltam,  nem egyszer kaptam meg azt a vágyat lelohasztó mondatot “Hogy csak nem képzeled?” Én visszahúzódtam a saját oldalamra az ágyban és nehezen aludtam el. Eddigre már a hazugságok tömkelege díszítette kapcsolatunkat és egyre kevésbé kívántam őt, de még a mai napig vele élek. Amikor pedig észrevette, hogy az érzelmeim iránta változnak, bevetette a “gyereket akarok” trükköt és hirtelen szexelni akart. Én pedig nem hiszek abba, hogy egy gyerek oldaná meg a rossz kapcsolatot. Lassan 6 éve ennek. 6 éve nem szeretkeztünk, 6 éve nem voltam abban a nőben, akivel 13 éve élek együtt. Borzasztó érzés, azt akarom, hogy elmenjen, hisz ő sem lehet boldog ebben. Kérem, sőt könyörgök neki, hogy költözzön el, de nem megy. Berúgja az ajtót, tombol és terrorizál. A házam pedig nem adom neki, én építettem, én dolgoztam meg érte míg őt közben 11 évig el is tartottam.

L.

A történeteknek nincs vége, lehetne írni őket végtelen mennyiségben. Nő és Férfi, akik valaha szerették egymást, nem érnek már egymáshoz. Boldogtalanok és egy hazug álarc mögött a külvilág felé boldogságot színlelve élik életüket. Nincs válasz arra, hogy miért nem változtatnak ezen, nincs válasz, hogy miért nem lépnek és keresik meg a boldogságukat. Megöregednek és remegő kézzel, elcsukló hangon igyekeznek majd gyermekeiknek, unokáiknak azt a tanácsot adni, hogy “nem élj boldogtalanságban! És ne éld le az életed szeretet nélkül!” De ezek a szavak semmit sem fognak érni, hisz példamutatás nélkül ne adjon olyan tanácsot, aki maga nem volt képes megtenni azt!

A megoldás a mi saját kezünkben van. Nem hibáztathatjuk a másikat a magunk boldogtalansága miatt! Lehet, hogy hazudnak nekünk, lehet hogy megcsalnak vagy meglopnak, siránkozhatunk a világnak, hogy mi vagyunk az áldozat, de ne feledjük, a döntés mindig a mienk! Mi döntünk, hogy meddig maradunk ebben a sz@rban, és hogy mekkora árat fizetünk az “igazságérzetnek hitt” egónkért, azt a halálunk napján fogjuk megtudni, de akkor már késő, ott már nincs mit javítani rajta.

Mert javítani, jobb életet élni MOST kell!

Femme Fatale