A Nő folytatni akarta a félbehagyott játékot, de tudta válasza ma este nem fog viszonzásra lelni. Nem bánta, egyszerűen ott volt a történet a lelkében, ki kellett írnia magából, ha már megélni most azonnal ott a Férfival nem tudta. A Férfi a történetet a folyosón hagyta abba – A sóhaj forró és hívogató… utánad nézek, ahogy kimész… kecses lábad megfeszül a magas sarkú cipőben, érintésre csábít… lopva megérinted a csípőd, kissé feljebb húzod a szoknyád… érzem, hogy hívsz… utánad indulok… lopva a vállad felett hátranézel egy cinkos mosollyal… befordulsz egy eldugott sarokba… utolérlek… nyílik a szád…
A Nő pedig ezt a gondolatot folytatta miután ismét tudott nyugodtan lélegezni az önkielégítés által bekövetkezett orgazmusa után.
„És ahogy nyílik a szám, nyelvem hívogat és Te nem tudsz, nem is akarsz többet ellenállni… Beleharapsz gyengéden, de határozottan ajkamba, nyelvembe… Szívem hevesebben ver, ahogy tied is… Falhoz szorítasz, szökni már nem tudok… Csuklom erősen fogod és már a nyakamban van ajkad… Erősen hozzád simulok, érzem férfiasságod a nadrágon keresztül is és vágyom jobban, mélyebben érezni magamban… Hangokat hallok, összerezzenek, lehet, hogy valaki jön… – Lena”
Aznap este a Nő tényleg nem kapott több választ, a történet megrekedt, de csak arra az estére. A Férfi másnap reggelig bírta, hogy ne nézzen rá leveleire. Tudta, érezte, hogy este még kapott a Nőből, a vágyaiból, az izgalmából, de már nem volt egyedül, válaszolni nem tudott. A Nő történetfolytatása felborította a Férfi egész napját. Tárgyalások sora állt előtte, ő pedig nem tudott koncentrálni a munkára, újra és újra a Nő felajzott teste, remegő lábai, a kéjtől nedves puncija és finom íze járt a fejében. Alig várta az estét, hogy újra a írhasson a Nőnek és végre valójában is érezhesse őt.
„Nem jön még senki… szoknyád felhúzódik, öled forrósága elönt… kezedbe adom magam… érezd a lüktető, merev húst, ahogy lassan elmerül benned… lábaddal körbefonod a derekam, rám ereszkedsz mélyen… tartalak… forró szorításod már belülről érzem…folytassam még vagy valójában éreznél már engem? – Ed”
A Nő izgatottan nyitotta ki este levelét. A Férfi nevét kereste, semmi más nem érdekelte. És ott volt – Ed. Kattintás, megnyitás… Az izgalom újra a tetőfokán…
„Akarom… Még! Ne hagyd abba…! Érezlek ott mélyen.. Érzem kemény férfi lényed.. Lassú, de erős egyre erősebb lökésed… Kezed számon, mert a kéj hangját leplezni kell, pedig torkomból élveznélek… A való világban már végre! – Lena”
Hát legyen. Még egy utolsó sor estére, gondolta a Férfi és tudta, innentől kezdve már nem kell sokat várnia, hogy a Nő egész testét felfedezze.
„Hosszú, mély, lassú, de gyorsuló lökések hátán repülünk.. elborul a tudat… és véget kell vetni, mert bármikor jöhetnek… összeszedjük magunkat… megkérded, folytatjuk-e most azonnal, egy csendesebb helyen… a válaszomat sejted 😉 de ez már egy másik történet…
jó éjt! – Ed”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: