A problematikus szexuális viselkedésfajták fixációs vagy regressziós eredetére utalnak a mélylélektani és dinamikus pszichológiai irányzatok megállapításai. Az exhibicionizmus gyökerét sokan abban fedezik fel, hogy a kisgyermek szeret meztelenül lenni, szívesen mutogatja magát (amíg le nem szoktatják erről), s szívesen játszik a nemi szervével. Az exhibicionista férfi a merev hímvessző váratlan megmutatásával megdöbbenést keltve fokozza saját izgalmát és élvezetét. A gyermekek szeretnek leskelődni is. Örömet okoz nekik, ha titokban megfigyelhetik a meztelen felnőtteket, például fürdés, vagy éppen szeretkezés közben. Ebből alakulhat ki később a voyeurizmus, amikor csak mások meztelen testének és szeretkezésének meglesése okoz szexuális élvezetet. (Ez egészen más, mint szeretkezés közben a partner meztelenségében gyönyörködni.)
Az egyik leggyakoribb, problematikus szexuális viselkedés a szado-mazochizmus, vagyis az egymás ellentéteinek megfelelő szadizmus és mazochizmus, amelyek jellemzője az erőszak és a gyengeség, a megalázás és megalázkodás élvezete a szexben. A gyermekkori eredet ezeknél is felderíthető. A gyermek, akit rendszeresen vernek, kínoznak (pl. egy szadista hajlamú szülő vagy nevelő), esetleg azonosul kínzójával, s mivel önkénytelenül utánozza őt, tovább adja a verést egy kisebbnek. Közben élvezi saját hatalmát és a másik kiszolgáltatottságát; így könnyen szadistává válhat. A másik lehetőség, hogy hozzászokik a verésekhez, megalázásokhoz, s már szinte várja és élvezi azokat. Igy lesz mazochista. Mindez megint csak egy bizonyos ponton túl jelent igazi veszélyt. Számos kísérletből tudjuk, hogy bizonyos fokú fájdalom látványa vagy elszenvedése emelheti a szexuális izgalom és élvezet szintjét, bár a túl erős fájdalominger vissza is vetheti a szexuális izgalmat. Hatása egyrészt a szexuális izgalom fokától függ, másrészt az egyéni hajlamtól és megszokástól. Sokak szerint a férfiak inkább a szadizmusra, a nők a mazochizmusra hajlamosak, társadalmi helyzetüknél fogva. Valójában azonban többen vannak a mazochista férfiak, ahogyan az például a „dominának” nevezett prostituáltak működéséből kiderül. (Persze ők inkább csak megjátsszák a szadistát.)
Szexuálszociológiai kutatásokból az derült ki, hogy a szado-mazochista kapcsolatok önkéntes, előzetes megállapodások révén jönnek létre A szadista ebben az erotikus játékban azt élvezi, hogy látja a mazochista élvezetét; így valójában ez utóbbi gyakorolja a kontrollt, s egy előre megállapított „biztonsági jelzéssel” leállíthatja szadista partnerének túlzásba vitt erőszakoskodását. A testi fájdalom-okozás egyébként is csak alárendelt szerepet játszik a szado-mazochizmusban, a dominancia és alávetettség verbális és egyéb megnyilvánulásai mellett. A szadista bűnözőkről szóló hiradások azonban a közvéleményben torz képet alakítanak ki erről a problematikus szexuális viselkedésről.
A szexuális fetisizmus (vagy „erotikus fetisizmus”) szintén ide tartozó jelenség. A „fétis” a természeti népeknél egy olyan tárgy volt, amelynek varázserőt tulajdonítottak. „Erotikus fétisekről” csak a 20. század elején kezdtek beszélni, mint szexuális izgalmat keltő tárgyakról, például bizonyos intim ruhadarabokról, vagy testrészekről és tulajdonságokról. Látszólag teljesen véletlenszerű, hogy mi válik szexuálisan izgatóvá valaki számára, bár szerepe lehet ebben az imprintingnek, tehát a szexuális ingerekre nagyon fogékony időszakoknak is. A fétis emlékeztethet a kívánt személyre, eleinte csak átmenetileg pótolja, de előfordulhat, hogy függetlenedik tőle. Az éppen divatba jött „szexi” ruhadarabok, bizonyos tetoválások vagy a piercing–nek nevezett testékszerek is betölthetik az erotikus fétis szerepét. Ha csak átmenetileg hatnak így, akkor nem lépik túl a normalitás határát; a kényszeres hozzájuk kötődés viszont pszichoszexuálisan káros lehet.
A transzvesztiták többnyire férfiak, s jellemzőjük, hogy élvezik a női ruhákba öltözést és ezzel együtt a nőies viselkedést, bár – eltérően a transszexuálisoktól – pontosan tudják, hogy nem nők; férfi identitásuk tehát megmarad. Tulajdonképpen tehát egy periódikusan komolyan vett szerepjátékról van szó, amely a szerepcsere által újszerű helyzetet teremt éa érzelmi kielégülést, sőt, akár szexuális élvezetet is jelent. Minthogy a másik nem ruhája ilyenkor erotikus fétis, fetisiszta transzvesztizmusról beszélhetünk. Ha az ilyen férfi nős, akkor orientációjának kiderülése válságba sodorhatja a házasságot (kivéve, ha a feleség ezt elfogadja és „betársul a játékba”). Mindenképpen megkülönböztetendő azonban a transzvesztizmus két, látszólag rokon jelenségtől: az ún. „traveszti-show” művészeinek produkciójától és a női ruhába öltözött férfi prostituáltakétól; ők ugyanis nem transzvesztiták, csak megjátsszák ezt a szerepet (éppúgy, mint azok a férfi színészek, akik női szerepek alakítását is vállalják).
A transszexuálisok különböző okok miatt nem tudtak azonosulni a biológiai nemükkel, s így a másik nemhez tartozónak érzik magukat. 5-6 éves koron túl ez a téves identifikálódás már nehezen fordítható vissza. A megoldás vagy a biológiai nem műtétek és gyógykezelés útján történő módosítása, vagy a kívánt nemi szerepviselkedés lehető legteljesebb megvalósíthatóvá tétele. Mindkettőre számos sikeres és sikertelen próbálkozás történt; a nemi identitás „pszichikus átprogramozását” még nem dolgozták ki.
A pedofilia, vagyis a kényszeres törekvés a serdületlen fiatalokkal való szexuális kapcsolatra legtöbbször férfiaknál fordul elő, s az utóbbi időben nagy publicitást kap. Feltehetőleg ez is egy infantilis fixáció (vagy regresszió) következménye, amelynél szintén a pszichikus átprogramozás vezethet eredményre. Ellentéte a gerontofilia, a kifejezetten öregek keresése szexuális kapcsolat céljából. Jóval ritkábban előforduló problematikus viselkedés a zoofilia (vagy „bestiofilia”), vagyis bizonyos állattal történő szexuális kapcsolat kedvelése; még ritkább az urolagnia és a koprofilia, vagyis a vizelet és a széklet szexuálisan izgató hatásának érzése és keresése. De nem sokkal gyakoribb a frottőrizmus, vagyis a tömegben (pl. tömött buszon) máshoz dörgölőzés, szexuális élvezetkeltés céljával.
Jóval könnyebb a helyzet a szexuális funkciózavarok esetén. Legnagyobbrészt ezek is pszichikus eredetűek. Meghatározásuk, diagnosztizálásuk is könnyebb, az egészséges működés négy, említett jellemzőjéhez viszonyítva. A freudi terminológia alapján libidonak nevezett szexuális vágyenergia csökkenése vagy megszűnése sokféle okra vezethető vissza (pl. interperszonális konfliktusok, elhidegülés, telítődés, más irányú érdeklődés stb.) Mindez magával hozza kudarctól való félelem és az erőltetés veszélyét, ami aztán különböző szexuális zavarokhoz vezet. Még mindíg kevesen tudják ugyanis, hogy a szexuális izgalmat nem lehet erőltetni. Igy sokan megijednek attól, hogy időnként nem kívánják a szexet (ami pedig teljesen természetes), s elkezdik magukat aggályosan figyelni. Az „eredmény” pedig : frusztráció.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2001-ben publikált jelentésében a következő szexuális funkciózavarokat sorolja fel:
Figyelemre méltó, hogy az olyan, hagyományosan használt szakkifejezések, mint a „frigiditás”, az „impotencia” vagy a „korai magömlés” ebben a felsorolásban nem szerepelnek, mert pontatlan és félrevezető kifejezéseknek bizonyultak. A „frigiditás” (latin szó, jelentése: hidegség) női szexuális elégtelenséget, kielégülési képtelenséget jelentett, holott frigidnek csak az a nő nevezhető, aki soha, semmilyen ingerléstől nem tud szexuális izgalomba jönni, ami igen ritkán fordul elő; a többieknél legfeljebb „orgazmuszavarról” beszélhetünk, ami rendszerint a megfelelő ingerlés (és ráhangolódás) hiányának következménye. Az „impotencia” (=tehetetlenség, az erő és hatalom hiánya) az erekció hiányára utal, aminek sokféle oka lehet, s nem egyszerűen az erő hiányzik. A „korai magömlés” (ejaculatio praecox) azért félrevezető kifejezés, mert összetéveszti az orgazmust a magömléssel, holott a kettő nem ugyanaz, s nem mindíg jár együtt. A valódi probléma a korán történő orgazmus, ami után megszűnik az erekció, így az aktus nem folytatható.
A szexológiai vizsgálatok megállapításai szerint a férfiak és nők szexuális reagálásai nagyon hasonlóak, s ennek megfelelően szexuális funkciózavaraik is hasonlóak. E.J. Haeberle (2004) mindkét nem szexuális reagálását egyaránt háromféleképpen tartja diszfunkcionálisnak: 1. A nemi szervek tumeszcenciájának, vérbőségének hiánya esetén, amihez nőknél vaginizmus is társulhat. 2. Az orgazmus elégtelen időzítése (túl korai vagy túl késői bekövetkezte) esetén, és 3.. az orgazmus elmaradása esetén. A funkciózavarok okait a lehetséges szomatikus okok kizárhatósága esetén rendszerint nemcsak az egyénben, hanem a partnerében és magában a kapcsolatban találhatjuk meg. Az okok között nagy szerepük van a régi, negativ attitűdöknek, a szexellenes nevelésnek, az információhiánynak és az előítéleteknek. A nemi szerveknek tulajdonított, túlzott jelentőség, az ún.genitalitás következtében a szexuális kapcsolatok háromféleképpen torzultak:
a) A férfi kezdeményezés előírásszerű túlhangsúlyozása (a nő rovására)
b) a közösülés túlhangsúlyozása (a petting rovására) és
c) az orgazmus túlhangsúlyozása (a nyugodtabb érzéki élvezet rovására).
Haeberle szerint „sok szexuális funkciózavar eltűnik, ha a partnerek rendezik viszonyukat és más attitűdöket fogadnak el. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy kivonják magukat a teljesítménykényszer alól.” (105.old.) Férfiaknál elég gyakori funkciózavar a merevedés hiánya, csökkent vagy megbízhatatlan volta és/vagy gyors megszűnése. Az esetek többségében ennek is pszichikus okai vannak, például az aggályos önfigyelés, a félelem a kudarctól. Tipikus eset, hogy az előjáték során kialakul a merevedés, de mire rátérnének a közösülésre, megszűnik. A kudarctól való félelem ugyanis épp ilyenkor kapja el a férfit, s ez kioltja szexuális izgalmát. A kudarcok ismétlődésével ördögi kör alakul ki a félelem és a kudarc között. A tartós erekciózavart aztán rendszerint orvosilag (gyógyszerekkel, sőt, pénisz protézissel) próbálják kezelni ; a kapcsolatban rejlő kiváltó okok azonban ettől aligha változnak.
A nő szexuális kielégülésének elmaradása, vagyis az anorgazmia egy partnerkapcsolatban jórészt a férfin múlik. Például, mert túl rövid előjáték után siet rátérni a közösülésre, ami szintén csak néhány percig tart. S mire a nő kezdene belejönni, addig már a férfinél megtörténik az orgazmus, s ezáltal az aktusnak vége szakad.. Még ma is kevesen tudják, hogy a legtöbb nő egyébként is nehezen jut orgazmushoz a közösülésben, kielégítése azonban petting révén viszonylag könnyen biztosítható.
(forrás: szexualpszichologia.hu)
Ha kérdésed van írj szexológus szakértőnknek! szexologusvalaszol@gmail.com
