Ha azt halljuk orgazmus, mindíg egy kellemes, örömteli dologra gondolunk. Egészen addig, míg a zavar szó nem kerül említésre.
De miről is beszélünk pontosan?
Egy orgazmus két részből tevődik össze. Az egyik a mechanikus, a másik pedig a pszichés terület. Az orgazmus első lépése, hogy a vágy ingerét kiváltsuk, tehát létrehozzuk a pszichés ingert, ami az esetek többségében a jelen lévő partner hatására történik. Ez egy érzelmi és tudatos összetevő. Ezt követi egy mechanikus inger, a simogatás, csókolgatás, a nemi szervek ingerlése. Ez a rész különösen fontos a nők számára, hiszen enélkül egy nő nehezen tud izgalmi állapotba kerülni. A szépen fokozatosan felépített ingerlés mellett az orgazmus – legyen az klitorális vagy hüvelyi – bekövetkezése sokkal valószínűbb. A freudi klasszikus pszichoanalízis szerinti megközelítése, hogy az orgazmusnak két fajtája van, egy klitorális és egy vaginális. A klitorális, vagyis a csikló általi orgazmust, a freudi elmélet, a szexuális fejlődés egy éretlen lépcsőfokának tartja, miszerint egy felnőtt nőnek csakis vaginális orgazmusa lehetséges. A mai elmélet ezt annyiban vette át, hogy bár kétféle orgazmust különböztet meg, de a klitorális orgazmust ugyanolyan teljes értékű örömszerzési forrásnak véli, mint a hüvelyi változatát. A női orgazmus készségnek több típusát ismerjük:
- semmilyen körülmények között, soha nem jött létre az orgazmus
- maszturbáció során létrejön az orgazmus, partnerrel azonban nem
- direkt klitorális ingerlést igénylő nők, akik így ki tudnak elégülni
- hosszú ingerlés útján, de végül eljutnak koitusz útján az orgazmusig
- az immissziót követően rövid ideig tartó közösülés alatt már képesek az orgazmusra
- pusztán a fantázia vagy a mellek ingerlésével következik be a gyönyör
Nem számít anorgazmiának, ha egy nő csak a klitorisz ingerlése mellett képes csak és kizárólag a vaginális orgazmusra, ugyanis vannak olyan nők, akik számára ez a normális válaszreakció. Valódi orgazmus zavarról akkor beszélhetünk, ha adekvát stimuláció hatására sem képes a nő eljutni a csúcspontig, vagy pedig nem képes egy pontnál tovább haladni a szexuális izgalom és végül megszűnik. Ilyenkor primer és szekunder anorgazmiáról beszélhetünk. A primer esetében a nők a szexuális izgalom egy bizonyos mértékét már a kontrollvesztéssel azonosítják, amit nem szeretnének átélni, ez szorongást kelt bennük, amitől az orgazmus reflex nem tud létrejönni. A másik fontos tényező az apa-lány kapcsolat. Fischer szerint a nők esetében előfordulhat, hogy a párkapcsolatukban szereplő a férfit az apához hasonlítják, és amennyiben az apa valamilyen módon elhagyta a családot, akár fizikailag, akár érzelmileg, a nőben ez a megbízhatatlanság érzetét keltheti. Ugyanezt az élményt viszi át a kapcsolataiba, így nem tudja elengedni magát, itt is szorongás jelenik meg és nem fog bekövetkezni az orgazmus. A szekunder fázisról akkor beszélhetünk, a korábban a nő képes volt az orgazmust vagy az orgazmus közeli pontot elérni, de ez az állapot aztán a későbbiekben teljesen megszűnt. Ez lehet valamilyen betegség következménye, vagy a betegségből kialakuló fájdalmas közösülés eredménye.
Forrás: Lux Elvira, Szilágyi Vilmos
-Diana-
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: