Előző rész, ahogy a szerelem kezdődött…
17 év telt el. 2010et írunk. A fiú férfi már, a lány nő lett. A Férfi még ekkor sem feledte a lányt. Lányt, mert emlékeiben ő még lány volt, Nőként nem ismerte. Vágyott rá, látni akarta, megismerni, megtudni hogyan változott, mi lett belőle. Nem tudta, hogy kezdjen hozzá, így óvatos lépéssel közeledett. Írt neki egy levelet, de a Nő nem válaszolt. Eltelt 3 hónap, mire a Nő jelentkezett. Baráti érdeklődés és pár mondatos levél volt, amit a Férfi kapott a Nőtől. De most a Férfi lépett hátrébb, mert nem tudta, hogyan álljon a Nő kései válaszához. Döntött, és próbálta elengedni. Újabb 2 hónap és a Nő megint jelentkezett, de a Férfi tartotta magát most is. A Nő egy utolsó próbát tett még egy levéllel és a Férfi megtört. Nem tudta kizárni az érzéseit, nem tudta elfelejtetni a gyerekkori szerelmet, a Nő oly sokszor volt a fejében. Válaszolt neki. És ezzel elkezdtek közeledni egymás felé újra. De a közeledésük nem tartott tovább 1 hónapnál és újra elvesztették egymást. Lehet a technika ördöge vagy a sors az ami akkor közéjük állt. A Nő élete ekkor még igen csak a feje tetején állt és a Férfi sem volt egyedülálló. A Sors pedig tudta, hogy ez a két ember csak akkor találkozhat újra, ha az életük rendezett szakaszában vannak.
2 éve telt el. A gyerekkori baráti társaság közös programot szervezett. A Nőnek is szóltak, őt is hívták egy három napos kirándulásra a hegyekbe. A Nő menni akart. Készült rá és fogalma sem volt arról, hogy a Férfit is hívták. Az utolsó előtti nap volt, mikor egy munka közbejött a Nőnek és nem tudott elmenni a kirándulásra. A Férfi tudta, hogy a Nő jön, vagyis hogy várható. Egész este a Nő érkezését várta. És késő este mikor megtudta, hogy a Nő mégsem jön, mérhetetlen szomorúság töltötte el. Nagyon várta, hogy újra láthassa. Izgatott volt egész nap és készült a találkozóra. De hiába. A Nő nem tudott arról, hogy a Férfi várja, sőt arról sem hogy a Férfi ott lesz. A Sors újból idegölő táncát járta szerelmükön.
Újabb 1 év telt el. A Nő munkából ment hazafelé, mikor bement vásárolni a közeli közértbe. A boros sorhoz ért, mikor váratlanul ott áll előtte a Férfi és összenéztek. A Férfi nem volt egyedül, abban az időben párkapcsolatban élt. De az a pillanat, ott a sorban, felzaklatta mindkettőjüket. Köszöntek és zavarukban már tovább is mentek. Napokig nem tudott a Férfi aludni. A Nőt látta maga előtt, szépsége semmit sem fakult. Nem tudott szabadulni a gondolataitól, vele akart lenni.
A Nőre is hasonlóképpen nagy hatással volt a véletlen találkozó. Felelevenedett benne a gyerekkor, a régi szereleme és emlékeiben újra megélte az akkori érzéseket. Teli volt jó érzésekkel és emlékekkel. Időutazása valóságosnak tűnt minden alkalommal, mikor lehunyta a szemét és a Férfit maga előtt látta.
A Sors furcsa játékot játszott. 25 éve tart a vonzalom a lány és a fiú közt, a Nő és a Férfi között. Hol egymásra találtak, hol elsodorta őket az élet egymástól. Mégis legbelül mindketten emlékeztek a közösen eltöltött időre gyerekkorukban.
Mégis a váratlan, véletlen találkozó nem eredményezett közeledést. Se a Férfi se a Nő nem jelentkezett. A Nő látta, hogy a Férfi nem volt egyedül, már addigra annyi csalódáson ment keresztül, hogy nem akart egy újabbat megélni. A Férfi pedig tisztelettel volt párja felé. Nem játszott más ember érzéseivel, nem csapott be soha senkit. Hiába voltak gondolok, a tisztelet az elsődleges volt számára, így ő sem kereste a Nőt a találkozás után.
De a Férfi nem tudott nyugodni. Oly rég várt már a Nőre. Soha nem tudta őt elfelejteni igazán. Évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, sőt olykor napról napra eszébe jutott. Már nem fájt neki, hogy a Nő mikor még lány volt, elhagyta. Tudta, hogy mér gyerekek voltak és tudta, ha akkor együtt maradnak, a felnőtté válást veszekedéssel tűzdelt szakítás követte volna. A Férfi a véletlen találkozás után oly erősen vágyott a Nőre, hogy onnantól kezdve újra és újra visszajárt abba a közértbe. Reménykedett, hátha „véletlen” találkozhat vele ismét. Sőt, tudta, hogy a Nő hol lakik és a Sors úgy alakította már évekkel ezelőtt, hogy pár utcára laktak egymástól. Ennek ellenére csak egyszer találkoztak véletlen. Egy éven át járt a Férfi abba a közértbe ahol a Nőt meglátta, sokszor bement, sokszor csak a parkolót járta körbe. A közérttől nem messze lakott a Nő, így a Férfi párszor még az utcába is elment, hátha megpillantja a Nőt mondjuk egy séta közben. De Sors Úr nem kedvezett neki, nem találkozta újra…
Egy év és 3 nap. A Férfi átvette az irányítást a Sorstól és újra írta a Nőnek. A Nő pedig örömmel fogadta és hamar választ is adott. A Férfiban újra feltámadt a remény, most már nem akart soha többet a véletlenre várni, kezébe vette az irányítást és elhívta a Nőt egy találkozóra… A Nő pedig örömmel elfogadta…
Femme
