Hosszú ideje nem találkoztak. A Nő alig múlt 12 éves, mikor először látta meg a Férfit és azonnal beleszeretett. A Férfi ekkor még csak 14 éves volt és fogalma sem volt a lány érzéseiről, sőt ebben az időben a szerelem szele még meg sem csapta. A fiú elballagott és a lány ott maradt az iskolában szerelem nélkül.
Két év telt el, hogy újra meglátta a lány a fiút. A lány a középiskolai éveit az Attila úti Petőfi Sándor gimnáziumban töltötte, a fiú Budakeszire járt. De reggelente egy azon villamoson utaztak. A lány kiismerve a fiú iskolába járó szokását, két és fél éven át majd 1 órával korábban járt be az iskolába, csakhogy a fiúval együtt utazhasson 4 megállót. Ez alatt a két és fél év alatt a gyerek szerelem nem állt másból, mint hosszú pillantásokból, zavarba ejtő kis mosolyokból és egy-egy búcsú visszanézésből leszállás után. A fiú minden nap eljátszott a gondolattal, hogy odalép a lányhoz és megszólítja. A gondolatok, gondolatok maradtak, mert a bátorság akkor még nem tartozott a fiú erényei közé. Két és fél év szemezés után a lány megunta a dolgot és kisebb utánajárással kiderítette a fiú telefonszámát, majd felhívta. A fiú köpni, nyelni nem tudott a telefonba, mikor meghallotta a lány bemutatkozását, hangját, szavait. A szíve majd kiugrott a helyéről, boldogság járta át, lábai remegtek és innentől kezdve már nem volt visszaút, nem tántorodhatott meg. Nem is akart. Találkoztak. És találkozásuk egy meseszép gyerekszerelemmé fejlődött.
De a szerelem nem tartott tovább két hónapnál a lány butasága miatt. Az idő tájt nagy divat volt az iskolákban a külföldi diákokkal történő csereutazás. Egy ilyen csereutazás keretén belül a lány egy hétre elutazott Németországba. Egyik nap, mikor haza telefonált, és a fiút hívta – mivel ebben az időben szüleinek még nem volt otthon telefonjuk. És ekkor történt meg a megsértődés a lány részéről. Mert ekkor, úgy érezte, hogy a fiú nem örült a hívásának. Még gyerekek voltak. Kiforratlan érzésekkel, buta gondolatokkal, téves megítélésekkel. Mire a lány hazaérkezett a hosszúnak nem mondható útról, addigra már a büszkesége vette át felette az irányítást és a fiút elhagyta…
Leírhatatlan volt a fiú fájdalma és szenvedése. Nem értette, mi történt, a lány magyarázatot sem adott neki, egyszerűen elküldte és többet nem kereste. A kín hónapokig, sőt évekig gyötörte a fiút. Jöttek lányok, mentek lányok, de szívében csak egy lány volt jelen…
Öt év telt el, mikor egyszer a lány véletlenül összefutott a fiú legjobb barátjával. Beszélgettek, a pedig barát elmondott egy történetet. Nyárról szólt, bulizásról és tengerpartról. Egyik nap a barátok túlon túl is felöntöttek a garatra. Jól érezték magukat, mikor a fiú egyszer csak összeroskadt és sírásba fordult. A barátok nem értették, hogy mi baja van, minden rendben volt addig, nevettek és mulattak. De az ital kihozta az őszinte igazságot a fiúból és könnyeivel küszködve kibukott belőle, inkább lenne a lánnyal otthon, mint itt tengeren, a buliban, a jókedv közepette. Mert öt év elteltével szerelme nem csökkent, szíve még mindig azé a lányé volt, vele akart lenne, őt akarta ölelni, vele akart szeretkezni…
Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: