Egy találkozó. Első eset, hogy nem nyilvános a helyszín. Irodába érkezik a Nő. Késik, nem szándékosan és tudja hogy késése az együttlét rovására fog menni. A Férfi izgatott már nagyon. Régen látta a Nőt, nagyon régen. A Férfi nincs hozzá szokva, hogy váratják. Se a munkájában se a magánéletében. A várakozás mégsem vált ki belőle dühöt, inkább visszarepíti őt fiatal korába, mikor még mindenki bohókás és kapkodós volt. Az ablakban áll. A Nő kocsiját figyeli. Vár és vár… Izgatottsága pedig már az elviselhetetlenség határát súrolja. Rég nem érzett ilyet. Türelme fogytán, és nem csak hogy fogytán, el is fogyott. Nem bírja tovább, üzen a Nőnek. Üzen úgy, hogy nem tudja, mikor a „send” gomb lenyomásra kerül a Nő abban a pillanatban már az iroda ajtajában áll és mielőtt bekopogna még egy utolsó pillantást vet telefonjára – vajon ki üzent neki? A játék hogy üzenetben válaszol csak fokozza a kedélyeket.
„Kicsit késésben?” – jött az üzenet a Férfitól
„Itt vagyok” a válasz erre
„Én vagyok itt”
„Én is”
Az utolsó üzenet, mint végszó hatot és az iroda ajtaja kinyílt. Ott álltak egymással szemben a külvilágot kizárva zakatoló szívvel. A Nő belépett, az ajtó becsukódott és ahogy visszafordult, a Férfi szorosan átölelte. A Nő pedig ösztönösen viszonozta az ölelést. Érezték egymás szívverését és a zakatoló ütem mégis mérhetetlen nyugalmat árasztott magából. Ez az ölelés túlmutatott a szexuális fantáziálásokon, ebben az ölelésben ott volt az a feltétel nélküli bizalom, az őszinteség ami mindkettejük életében hiányzott. Egymásra találtak ott először, egymásra barátként, emberként, Férfiként és Nőként.
Az ölelés „szorítása” engedett és a felismerés zavarában a Férfi egy lépést hátra tett. A Nő nézte, a szemébe nézett és mosolygott.
A belső irodába mentek, a lefőzött kávéval és teával. A Nő feltérképezte a félig üres irodát. Semmi más nem volt ott csak 2 fotel és egy kisasztal. A Nő a társaság miatt mégis azonnal otthon érezte magát és leült. Leült de nem a fotelbe, hanem a földre a szőnyegre és kényelembe helyezte magát, nem is sejtve, hogy ezzel mekkora örömet okozott a Férfinak. A Férfi azonnal érezte, hogy a Nőben megszűnt minden gátlás és feszengés. Oda ült mellé, a földre. Szembe vele és elmerült a Nő finom kis mosolyráncai játékában.
A Nő késésből és mindkettejük sűrű időbeosztásából adódóan alig volt fél órájuk egymásra. Mégis ez a fél óra egész napjuk hangulatát megalapozta.
A soron következő tárgyalás emlékeztetője szólalt meg a Nő telefonján. Indulnia kellett. A Férfi feláll és kezet nyújtott a Nőnek. A Nő érezni akarta a Férfi bőrét így fogadta a segítséget és mikor felállt ő is, a Férfi ismét magához húzta. Intim szférájuk abban a pillanatban eggyé olvadt, érezték egymás illatát és a nyugalom még jobban átjárta őket. A Férfi és a Nő arca szinte összeért a Férfi pedig nem bírta tovább, átlépte az utolsó 2 cm-s távolságot és megcsókolta a Nőt. Az ízek keveredése új ízt alkotott és az a bizonyos kémia amiről csak a Nők tudnak végtelen regényt költeni, az is megjelent abban a csodaszép pillanatban. Az ajkak összetapadtak, az első ízlelések játéka megkezdődött és már mindketten bánták, hogy erre a napra csak ennyi jutott nekik egymásból…
Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: