A találkozás, mint mindig most is erotikával túlfűtött volt. A beszélgetések nem változtak. A szavak szokásos módon hagyták el az ajkakat. Általánosságok és hétköznapi érdekességek, de semmi tett, semmi célzás, csak a félreérthetetlen, játékos testbeszéd. A nő már nyomokat akart, érezni a férfit, érezni érintését, érezni merevedő, kemény farkát magában, mely a gyönyörök csúcsára vinné. A nyomok pedig skarlátbetűként emlékeztethetnék másnap és harmadnap a játékos éjszakára. De az érintések még mindig váratnak magukra. Egy mondat, nem több, amit a Nő este jelzés értékkel írt a Férfinak.
„Emlékszik? Kijavítom magam: PS: azt sem bánom ha marad nyoma… 😉 Lena”
És a válasz egy percen belül meg is érkezett.
„PS: azt sem bánom ha marad nyoma… 😉 ne kísértsen… így is a fülembe cseng a nevetése… Edaf”
Az e-mail váltások egyre sűrűbbek ezen az este. Felugró ablak – sablon jelzés – „Önnek új üzente érkezett”… Egyre vágyottabb sablon jelzés ez.
„Fekszem az ágyban és forgolódom… Mindeközben nem egyszer befurakszik csapongó gondolataimba arca, szemei és mosolya… Gondoltam, megpróbálkozom a bárányok számolgatásával, de ismét eszembe jutott, a kép Önről élesen felderengett és azon kaptam magam, hogy Önt kezdtem el számolni… Nem segített, mert meg ébren vagyok…
Tudja milyen kép ugrott be újra és újra? Ott állt valahol egy lakásban, kellemes nyári délutánon félmeztelenül, egy könnyed lenge lenvászon hosszú nadrágban. Egy konyhában… de hogy miért ezt láttam magam előtt, nem is sejtem…
…
PS: Reagálva PS-ekre – vajon a bűntett az akkor bűn, amikor tett vagy amikor nem tett…?
Lena”
A Férfi azonnal ugrott a Nő provokációjára. Hisz vágya oly mértékben feszítette már ágyékát, hogy minden erejével azon volt, ugyanezt elérje a Nőnél…
„inkább amikor nem tett :))) és hogy ez Ön számára is egyértelmű legyen, képekben jelzem Önnek gondolataimat. Edaf”
„Van ami tetszik 😉
Imádtam a képekeit… Meg is tartottam őket és közülük a legkedvesebbet napjában többször is megnézem… Lena”
„Adódik a kérdés: melyik? Edaf”
„Egy szoros nyakörv a női nyakra tekeredve, egy lánc és az irányítás…
En is ezt érzem… Mar szinte fáj… De lassan elég a fájdalomból…
PS: inkább büntessen úgy hogy ne legyen bűntett, maradhat nyoma csak érezhessem bőrét bőrömön…
PPS: minap volt rajtam egy lánc amiről Ön jutott eszembe mikor felvettem… És egész nap szorosan rásimult nyakamra… Lena”
„Mivel emlékeztette rám a lánc? Én még nem simultam szorosan a nyakára… (sajnos) Edaf”
„Sajnos… “rablánc” érzetet keltett bennem, nagyon jó, kellemes értelemben…
És az érzés már csak azért is volt különleges, mert eddigi életemben én töltöttem be az irányító szerepet, amit szinten minden porcikámmal élvezek 😉 mikor egy férfi… De tudja, mire gondolok 😉 Lena”
„Nem, “sajnos” nem tudom mire gondol 😉 kifejtené? ;))) Edaf”
És a Nő hosszas fejtegetésbe kezdett.
„Önfegyelem… Szabályok…
Ott ülsz velem szemben, csak ketten vagyunk. Egy vékony áttetsző fekete felső próbálja, de mindhiába, takarni melleimet. Hisz a felsőm alatt már csak a meztelen bőröm van. Látod. Közelebb lépek, egészen közel. Már szinte hallod szívem egyre hevesebb dobbanásait. Te ülsz, én állok. Nincs fizikai kötés csak lelki/szellemi. A szabály, hogy a kéz nem mozdul, nem érint! Mellem bimbói ágaskodva kérlelnek, majd még közelebb lépek. Már annyira hogy érzed vágyam illatát is mely oly hevesen felperzsel, hogy kín a mozdulatlanság. Ajkad előtt állok egy leheletnyi távolságra mellemmel. Lehajolok Hozzád és csókolnálak, de nem lehet, nem tehetem! Vannak szabályok melyek rám is vonatkoznak! Így hát hátralépek. Mögéd megyek és ismét közelebb lépek. Felső lehullik vállamról és már nem tudok rejtőzni előled. Hátad, vállad, mellkasod Neked is szabadon van… Mögötted állva csak épp, hogy mellemmel Hozzád érek, és hallod ahogy füledbe suttogom csalogató szavaimat. Hangom simogat… És Te legszívesebben vágytól elvakultan szorítanál magadhoz és merülnél el velem a gyönyör folyamában… Kibírod? Lehet én nem, de nem is számít már… csak az, hogy azt adhassam amire Te vágysz, ami Téged felcsigáz…
Lena”
Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: