A Férfit felzaklatták a Nő sorai. Most első ízben nyílt meg neki a Nő egy olyan vágyakozással, melyről a Férfi is régóta fantáziál, de eddig partnert nem talált ehhez. Az erotikával és mérhetetlen vágyakozással túlfűtött szexuális együttlét egy harmadik szereplővel kiegészülve. A fantáziája mérföldekre repített a Férfit. A két meztelen Nő egymást simogató látványa soha nem tapasztalt izgalommal járta át a testét, miközben a Nő PS-t olvasta. Úgy érezte nem is a másik Nő a harmadik fél ebben a játékban, hanem ő maga. Egy kívülálló, de nem betolakodó, egy szemlélődő, de olykor résztvevő. A gondolataiból kikapcsolta saját kielégülését, csak a két Nő vágyainak beteljesítése okozta volna a legnagyobb örömet neki. Vágyott a Nőre és vágyott látni a Nőt egy másik Nővel szeretkezni. Túlfűtött gondolatai újra és újra visszaterelődtek a fizikai találkozásra. Nem értette, nem hitte el, csak érezte, hogy az a Nő, akivel aznap ebédelt, és akinek levelét olvassa egy és ugyanaz. A szolid és elegáns, leginkább visszafogott külső mögött egy igazi szenvedélyes Nő rejtőzködik, aki neki feltárta erotikus oldalát. Mindkét énjéhez erősen vonzódott. Személyesen az angyali énnel találkozik, ebédel, kávézik és ahogy beesteledik az ördögi énje felébred és bújik abba testbe, mely nappal ártatlanul pillog rá apró kacérságával, mellyel jelzi a másik énje jelenlétét is.
A Nő ismét eltűnt. Olvasta a Férfi levelét és félelem ébredt benne. Újra a Férfit akarja, vágyik rá, vele akar lenni, megosztani vele nem csak a testét hanem a lelkét is. De a Férfi nem szabad és a Nő tudja, nem táplálhat soha érzelmeket a Férfi iránt. Ennek ellenére mégsem tud szabadulni a gondolataitól. A Férfi intellektusa oly erősen megfogta, ami túlmutat minden testi vágyon. Kezelni szeretné helyzetét, érzelmeit, vágyait, álmait. Nem tud válaszolni a Férfinak.
A napok telnek. A Férfi vágyakozik a Nő sorait olvasni, de nem jön válasz levelére. Legutóbbi találkozásuk oly erősen él benne, nem tudja megállni, hogy ne ossza meg a Nővel a többi gondolatát, ami akkor született és azóta is mozgatja lelkét, testét, fantáziáját. Újra ír a Nőnek.
„Legutóbbi találkozásunk szinte minden percben az eszembe jut. Fókuszom Ön irányába egyre erősebb, tudnia kell, mire gondolok, meg akarom osztani Önnel! Közhely, hogy a szem a lélek tükre. De azért tud közhely lenni, mert igaz. És a saját szemeit nem látja, miközben velem szemben ül. Márpedig Önnek gyönyörű, beszédes és igéző szemei vannak. Amikor csak neutrális témákról van szó: mint a sötétlő mézben pihenő mandula. Nyugodt, egyenes tekintet, nyitott a világra, az újra, a tapasztalásra. Amikor nevet: pajkos, huncut, játékra csábító. Amikor a játékra terelődik a szó: elsötétül, a mélyén felparázslik a vágy, de azonnal el is fordítja a tekintetét, mert tudja, hogy látom. És ebédkor, amikor arról beszélt, hogy nem találja, amit keres és próbáltam megvilágítani az okát, először láttam eltöprengőnek és védtelennek, eltűnt tekintetéből az addigi magabiztosság. Ijedtségre nincs oka, de az önámítás feladása nem lesz könnyű, viszont közelebb viszi önmagához. Ha valaki a felületesség és a felszín helyett a valóság mélységét akarja megtapasztalni és nem fél ettől a mélységtől, attól nem lehet zokon venni, ha látni akarja ezt a szempárt a gyönyör pillanatában… Csak azért írtam le, hogy tisztában legyen a saját adottságaival. (A szűk farmerról és a dekoltált fekete felsőről ehelyütt talán nem értekeznék, legyen elég annyi, hogy azok véleményem szerint nemi erőszak esetén sértetti közrehatásnak minősülnének, és így enyhítenék az elkövető büntetését :))) Jó éjt! Tudja, az ismerős idegen…” Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: