Nem kis dilemma elé állította a Férfi a Nőt. Mindkét verzió egyben izgató és közben egy teljes kiszolgáltatottságot eredményez. Ez a kiszolgáltatottság pedig a tökéletes bizalomra épül. A Nő nem tud dönteni, miért kell döntenie, majd szétveti a vágy és a kíváncsiság. Mit tegyen? Nem tudja, hogy döntsön, de válaszolni mindenképp szeretne.
„Képzeletemben Önnel kávéztam ma… és a részletek megmaradnak fejemben…
Feladta a leckét. Szokásomhoz híven újra és újra olvastam levelét. Szívem majd kiugrott a helyéről. Végigjátszottam lecsukott szemem előtt mindkét variációt. Mindkettő félelmetes és egyben iszonyatosan izgató.
Levetni ruháimat, meztelenül teljesen kiszolgáltatva állni/ülni/feküdni egy „idegen” előtt… nem is tudom mitől reszketek? Az ijedségtől vagy a vágyakozástól? Nincsenek érintő kezek, nincs simogatás… de nem ettől félek. Nem ez a nehéz. Legyőzni magamat, megadni magamat, vak bizalommal lenni Ön felé. Eddigi életem legnagyobb lépése lenne… Nem csak első alkalommal történő együttlétünkkor hanem még a későbbiek után is. Nem vagyok még elég erős ehhez pedig tudom fejlődésem iránya ez lenne. Elmenekültem, futok, rohanok messze messze… Magam elől…
Az érzékek birodalma biztonságot ad nekem. Még akkor is, ha tudom, fájni fog hogy nem látom. Hisz oly szeretném látni és érezni egyszerre… Így inkább szemem lesz kezem, orrom, fülem és forró ölem.
Nos ím volt választásom…
PS: válaszolni erre egyik legnehezebb döntésem volt életemnek – érzem örökre belém égette…
Lena”
Nem kellett most sem sokáig várni a Férfi válaszára, hisz elaludni ő sem tudott miután elküldte levelét a Nőnek. Csak ült a laptopja előtt és várt. Várta a Nő válaszát, ami szép lassan meg is érkezett, így önelégedetten jelent meg apró mosoly a száján míg válaszát írta újra a Nőnek.
„Köszönöm, megadta az irányt. Tudom, mi felé kell vezetnem Önt. A biztonságból fokozatosan a bizonytalanságba, hogy új és új dimenziókban élhesse át a megadás gyönyörét. Izgató, komoly és nehéz feladat, nagy kihívás, és ezt szeretem.
Az extázis felé fogom vezetni Önt. Látni, ahogy felhevül, ahogy áhítja a gyönyört. Testét végigsimítani, megízlelni nedvét. Átadni testem, hogy kényeztesse. Érezni, ahogy magába fogad, körülfon. Forró leheletét érezni nyakamon, kergetni nyelvét, falni ajkait, és élvezni forró lüktetését ahogy vágyai beteljesülnek.
PS: nem lehetett olyan nehéz 🙂 gyorsan ment 🙂 és “természetesen” nem árultam el tervemet teljesen, csak egy részét 😉
Edaf”
Küldés. De a Férfinak még eszébe jutott egy gondolat, így újra írnia kellett a Nőnek.
„Kisasszony, egy őszinte pillanatában válaszoljon – ne nekem, magának ! – arra a kérdésre, hogy vajon arra vágyik valójában, hogy e fantáziáit bárkivel kiélje, vagy arra, hogy azokat velem élje ki. Ne nekem válaszoljon, csak önmagának – és ezzel már nagy lépést tesz önmaga megismerése irányába :)”
Ezt a két levelet együtt olvasta már a Nő. És kereste lelkében a válaszokat… Nehezen, de megadta magának és a Férfinak csak annyit írt: – Válaszoltam!
A Férfi pedig tovább feszítve a Nő vágyait, játszott Vele mint egy drága hegedűvel és a hang melyet kijött belőle a legédesebb zene volt füleinek.
„Ezek szerint eljutott egy őszinte pillanatig? ;)))) helyes :>)
én jelenleg nem vagyok Magyarországon, amint visszaérek, szeretnék Önnel ebédelni (előétel, főétel, utóétel, pardon desszert 🙂 ha ráér… az előételt már részleteztem korábban, a főételt meg csukott szemmel eszi majd 😉
már csak a helyet és az időpontot kell kiválasztani… van preferenciája? 😉
PS: leveleiből úgy tűnik, az étvágya már megjött, az enyém nemkülönben 🙂
Maradok tisztelettel:
Edaf”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: