Pár nap telt el, míg a Férfi újra írni tudott a Nőnek. Bár előbb nem tudott jelentkezni, a Nő folyton a fejében járt. Több mint 5 nap telt el, hogy a Férfi újra gép elé került és minden zavaró külső tényezőt ki tudott kapcsolni maga körül és csak arra koncentrált amit a Nővel fantáziált… Most sem volt túl sok ideje, de tovább már nem bírt várni, és ahhoz hogy a Nőtől választ kapjon előtte az ígéretét tartani kellett miszerint ő jelentkezik „hamarosan”
„Szép jó estét!
Előző levelem csak a bevezetés, hol van még a cselekmény kibontása…
Bízom benne, hogy tetszett 😉 bár az az igazság, hogy sejtem, hogy igen – elég Önnel párszor beszélni, süt az érzékiség Önből, így nem volt túl nehéz dolgom 😉
Lassan a mai munkanap is véget ér számomra, erőm már alig van az elmúlt napok hajtása miatt, de nem bírtam tovább szavak nélkül, mert fejemben mindig Ön járt.
jó éjt, és ismét: …hamarosan… 😉
Edaf”
Hiába késő éjszaka, a Nő még ébren és izgatott mikor meglátja, hogy végre a Férfi jelentkezett. Bár csak pár sort kapott, de nem elégedetlen, örül neki, mert tudja, hogy a Férfi rettentő elfoglalt és már ez is erején túl mutat mostani terheltsége mellett. A Nőt nem zavarják a szűk szavak, Ő igen csak bő gondolatfejtegetésbe kezd és pár perc múlva már küldi is a Férfinak a választ.
„Szép jó estét! J
A magyar azt mondja, hogy ”Az Ördög a részletekben rejlik…” érdekesség ha ismereteim helytállók az angol ebben a formában Istenre hivatkozik…
De vajon Ön, aki oly figyelmesen felidézte második ebédünk részleteit, vajon Ön ördögként rejtőzött el? Választ nem várok. Tudom, majd megtapasztalom…
Még mindig csak próbálkozom válaszolni korábbi bő levelének második bekezdésére…
Ha figyelembe veszem azt, hogy mikor írta/fogalmazta levelét, már ez a tény is kellőképpen felkorbácsol…
A helyzetet ekképp képzelem:
„Még hallom a körülöttem lévők beszélgetését, de már nem értem miről szólnak. A hangok halkulnak én meg besétálok képzeletem nyitott ajtaján a belső világomba. Megnyugodtam…. amikor egy hívogató hang csalogat egyre beljebb. Mehetek? Kötelességem tudatában próbálok fantáziámnak ellenállni. De mint egy kábítószertől függő emberi lény nem tudok ellenkezni, a kísértés oly nagy, feladom/feladta… a külső hangok elnémultak és elvesztem a vágyaimban. A külvilág felé tágra zárt szemmel bolyongok egyre mélyebbre… keresve azt a nőt, akinek képe oly gyakran megzavarja mindennapjaimat. És megtaláltam. Itt én formálom a világot és én diktálok. Ez az én fantáziám, másnak nincs beleszólása. A játék elindult, a Férfi fejében ez forog: – A férfi én vagyok a hatalom az én kezemben van. Látni akarom ahogy a nőből a teljes, feltétel nélküli alázat árad felém. Megragadom, nem eresztem. Még küzd, de lehet nem is velem. Inkább magával. Hagyom. Hagyom hogy leküzdje magát és mint egy sebzett madár megadja magát NEKEM!
Még mindig küzd… én pedig türelmesen várok, nem eresztem. Kitörni próbál, de hiába. Egy „gyenge” nő és én tudom, mi kell neki! Nem az, amiért most küzd. Majd megérti, amint leküzdette önön magát. Érzem ziháló lélegzete lassul, már nem harcol oly nagy erővel. Még feszít… én pedig csak nézem. Ő zavarban, de hagy legyen. Zavara is csak az övé. A selyem… megadta magát. Én uralom, így az történik amit én akarok. Selyem. A képzelet mindig jó társ egy játékban, így elcsalogatom belőle szemét bekötve, kezeit gyengédszoros simogató rabláncra verve. És ő remeg. Nekem remeg, tőlem remeg. Tudom, érzem, látom ENGEM akar. Oly erős benne a vágy, hogy szinte beleőrül és lassan engem is az őrület felé sodor. Megveszek. Érezni akarom. Illatát, ízét, melegét! A vágy már bennem is óriási. Saját harcomat vívom. Keresem önuralmam a kitörni vágyó farkasban. Harcolok, még mindig harcolok. Rá akarok figyelni! Rá figyelek.
Harcomat meghívtam… érzem, tüzel a teste, forró minden szeglete… otthon vagyok a mennyei pokolban. És én érinthetem úgy, ahogy én akarom. És lassan, léptekben haladok lakom felé, melynek illatát beszívni akarom, ízét nyelvem emlékezetében megtartani akarom. Akarom! Elveszem és megkapom… újra magammal harcolok. Mert hallom zihálását, mely oly kéjes zene füleimnek, hogy csak hallgatom és hallgatom… a élvezet zenéje…
A háttér hangok felerősödnek. El kell hagynom fájón vágyaim végtelen birodalmát – de tudom nem sokára újra hazatérek és egyesítem fantáziavilágomat az Ön való világával…”
Én pedig, mikor sorait olvastam szemem lecsuktam, a külvilágot kizártam és elmerültem képzeletében/képzeletemben ott, kora délután a hétköznapi iroda csukott ajtaja mögött…
Lena”
Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: