A Nő szíve egyre gyorsabban ver, ahogy a Férfi levelét olvassa. A sorok újra felidéztetik benne találkozásaik apró részleteit. Döbbenetes számára, hogy a Férfi, hasonló részletességgel emlékszik ezekre a lopott fél órákra. A Nő nem gondolkozik, már megnyílt a Férfi előtt, nincs mit elrejtenie előtte, teljes nyugalommal osztja meg vele gondolatait.
„Mivel gép előtt fekve olvasgatom, nem tudom válasz nélkül hagyni levelét…
Hihetetlen, hogy mily részletekre figyel és emlékszik. Az ösztönös rezdüléseimet látja minden fátyol nélkül. Ha akarnám sem tudnám elrejteni magam Ön elöl, de nem is akarom! Segített felidézni korábbi találkozásainkat és emlékszem – mégis megérintett. Megérintett a szemével. Végig simította a fülem hajlatából indulva nyakam és bebujt a blúzom alá szemeivel. Éreztem akkor a gyengédségét mikor eljutott a mellemen feszülő gombok mögötti zugba. Nem volt tolakodó… és akartam MÉG… de erre csak most emlékszem… akkor Önből is ösztönösen jött…
ÉS hogy a vágy exponenciális növekedése mivel jár egy nőnél, ne gondolja hogy sokkal könnyebb elrejteni azt. Bár nincs szükségem bő nadrágra, de az izzó forróság nedves öle kivégez, hisz egy ilyen érzést kiváltó ebéd után miképp figyeljek oda a munkámra. Hiszen a forróság nem enyhült, a nedvesség nem száradt fel! Ott maradt és minden léptemben, minden mozzanatomban éreztem tovább. És próbáltam rejteni mások elöl, de tudom néhányan észrevették rajtam és irigykedve tekintenek rám, abban reménykedve hátha ők is átérezhetik ugyanezt valaki mással. De ez akkor csak nekem járt! Rohannék el, el a világ elöl… de nem tehetem…
Biztonságérzetemet nem befolyásolja ha többet tud rólam. Nem érzem titkaimat veszélyben Ön mellett és ne érezze Ön se mellettem…
ÉS hogy nem könnyű a megnyílás? Igen, nem volt az. De mivel nem akart betolakodni privát szférámba és én se az önébe, ez feloldott minden gátat. Mérlegelve még azt is, ha mégsem gondolnám jól. Még ezzel együtt is arra jutottam, hogy megfelelő partnert találtam Önben a kölcsönös játékaink, vágyaink esetleges perverzióink megélésében. És hogy ez meddig jut el csak rajtunk áll. És ha kapunk magunktól elég időt ahhoz, hogy titkos világainkat megmutassuk egymásnak, azt gondolom soha nem fogja akkor egy új fél (akár Ön akár az én részemről) ezt befolyásolni.
Most sem képeket küldenék ha nem bánja…
Szeretem az erőt, nem az erőszakot. Ha érzem a férfi, Férfi. És Ön nagyon is AZ! Higgye el, ez ma már nagyon ritka… És mikor ott ülök Önnel szemben nem látok mást. Próbálom felidézni a környezetet, de csak most értem meg, hogy ez nem fog menni, mert semmit nem érzékeltem belőle….
Érzem, ahogy lefog, nem tudok mozdulni… érzem elveszi tőlem amit akar úgy hogy közben mindent megad… Nem én irányítok. És Önt csak a vágyai irányítják, amin keresztül csukott szemmel vezet engem. De ott egy pillanat. Elvesztette a kontrollt és én megragadtam ezt a pillanatot. Már én irányítok. (ikrek – switch) Látom a szemében az őrült vágyat – majd szétfeszíti testét. Ki akar törni, de én nem engedem. Még nem! ilyenkor nem érzem magam, csak a másikat. Csak arra tudok koncentrálni és néha emiatt elveszem… Remélem ezt majd nem hagyja…
…részletek még vannak…
Jelentkezzen hamarosan 😉
jó éjt!
Lena”
És eltelt egy nap. A Férfitől semmi válasz. Eltelt még egy nap. És valamilyen megmagyarázhatatlan furcsa okból, a Nő mégsem csügged. A bizalma rendíthetetlen. Tudja, hogy okkal van ha a Férfi nem jelentkezik. És az ok biztosan nem a Nő maga. És harmad nap, nem este, nem éjszaka – nap közben érkezik a Férfi válasza. Ezzel pedig a Nő napja már teljesen használhatatlan. Nem tud másra gondolni csak a Férfira, a Férfi érintésére, vágyára, ágaskodó férfiasságára.
„Házon (és időnként) városon kívül, sok munka közepette csak most tudok válaszolni, és most is csak röviden, mert egy megbeszélésen ülök, de szerencsére árakról vitáznak, így nem szúr szemet, hogy írok a gépen… 🙂
Második ebédünknél volt: egy fekete, testre simuló felső, csepp alakú dekoltázzsal. Épp csak annyit enged látni, hogy a fantázia láncait eloldja… és a finom mozdulatok: előredől, vagy épp hátra, vállait hátrahúzva karját a szék támláján pihenteti. Az anyag kéjesen simulva, nyújtózva követi keblei vonalát, szinte hívogatóan. Kecsegteti, csábítja a férfiszemet, hogy simítsa végig, ízlelgesse, igya magába formáját, vonalait. Aztán feláll és elindul: rövid kabátja látni engedi ringó csípőjét és feszes, kerek fenekét. Én szándékosan jobb oldalára kerülök, hogy aztán elnézését kérve átkerülhessek a bal oldalra… addig kedvemre gyönyörködhetek teste ritmusában – egy pillanat, és vége, az utca eltereli a figyelmet. De a varázs velem marad, a képek az agyban elraktározódnak, a képzelet így bármikor szárnyra kaphat.
Meg fogja kapni az erőt: birtokba veszem a testét. Csakis és pontosan annyira, amennyire Ön szeretné. Parancsolni fogok, és Ön engedelmeskedik. Kérdés és ellenvetés nélkül. Kiszolgáltatott lesz és védtelen. És élvezni fogja. Érzéki, ösztönös és öntudatos NŐ lehet. Alárendelt és irányító egyszerre. Eleinte nem fogok hozzáérni Önhöz. Csak nézem. Végigperzselem az érzékeit a tekintetemmel, hogy lássam, mit kíván. Nem szólhat, csak mutathatja, mire vágyik. Aztán egy selyemsállal bekötöm a szemeit és kikötözöm a kezeit is, finoman, de határozottan. Nem tud mozdulni, szabad préda. A nyelvemmel és a kezeimmel felfedezem a testét. Lassan és alaposan. Most még nem irányíthat. Az később jön majd. Megérintem, érezni akarom a remegést, a forróságot. Tüzel a teste, apró sóhajok törnek elő a torkából. Most még le kell higgadnia. Nem sietünk. Végigsimítom a lábait, végignyalom a talpát, a lábfejét, épp csak nyelvem hegyével érintve meg. Nem lát és kezeit sem tudja mozdítani. Csak érezhet. Miközben finoman szopogatom lábujjait, kezem a combját masszírozza, simogatja egyre feljebb és feljebb. Lassan haladok lüktető öle felé, hogy magamba szívhassam kelyhe mézének illatát. Tudja, hogy mi következik. Meg fogom kóstolni. Forró öle kívánja a verdeső nyelvcsapásokat, de nem tudja mikor kapja meg. És nem is tehet semmi mást, mint élvez.
ÖNURALOM!!! Folyt.köv., de befejezték az ártárgyalást, kellek 🙁
Hamarosan…
Edaf”