A vágyakozás elindult és már nincs megállás. A lassú, óvatos, puhatolózó lépések halványulnak és a mindent elsöprő „megszerzés” lép a helyére. A Nő akarja a Férfit, a Férfi akarja a Nőt. Küzdelmük önmagukkal egyre nagyobb. Felmerülnek most már a kérdések – lehetséges ez? De a vágyuk legyőz minden kétséget, racionalitást, társadalmi elvárást. Ez az ő játékuk, csak kettőjüké. Visszaút nincs, a híd már lángol mögöttük. És az ismeretlen út sejtelmesen fénylik előttük…
„Kedves Uram!
Köszönettel vettem újabb levelét. Válaszolva korábbi fejtegetésére a következőket tudom és szeretném hozzáfűzni.
Osztom azt, miként a játék arról szól, hogy fokozzuk a befejezés iránti vágyat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a vágy apró szikrájának megszületése és annak növekedése nem lineáris, hanem exponenciális a görbéje. Ami arra késztetett, hogy jelezzem Ön felé miként a gyors mértékű növekedés jeleit már érzem és vágyom. Ennek „kimondása” mindenképp az őszinteségen alapszik, hisz jelen esetben pont az őszinteség elrejtése vagy nem kimondása okozná a játék halálát. És ha már szóba hozta a szabályokat, talán ez az első és legfontosabb mind közül a tisztelet mellett. Osztom továbbá azon kijelentését, hogy ebből a játékból az érzelmek kívül maradnak. Bár fel sem merült bennem, hogy Ön és én kerülhetnénk bármi oly helyzetbe hogy azt ne tudnánk felnőtt intelligens emberek módján kezelni! Mivel minden, ami ezekből a levélváltásokból kiderülhetett – Önnek és nekem – az nem más minthogy soha nem hoznánk egymást kellemetlen helyzetbe. Ha gondolja, és úgy érzi a játékszabályokat jobb előre lefektetni, akkor várom azokat, részemről minden tisztelet és őszinteség megvan…
Néha csak a türelem hiányzik, de az önkontroll sűrű gyakorlása végett ezt megoldom
A képek gyönyörűek, de ha nem bánja szavakban válaszolok rájuk…
Alig ismerem mégis oly világba csöppentem Önnel, ami legbelső vágyaim világa. Talán ez a tény miszerint szinte egy teljesen ismeretlen férfival osztom meg csak fokozza a perzselő érzékek kavalkádját. Izgalmas érzés Önt betekinteni engedi ebbe a fantáziavilágomba. Abba miről nem beszélek, amit nem osztok meg. Meglepő, hogy pont Önben találtam partnert ebben. Köszönöm… Azt kell, hogy mondjam még mindig nagyon az elején járunk. Ez a világ telis tele van az érzékek játékával és kíváncsian várom az Ön világának átfedéseit… Olyan titkokba látunk majd bele, ami teret ad egy új személyiségfejlődésnek is egyben. Remegve várom hogy hallhassam és érezhessem az Ön vágyait azokat amik még beteljesülésre várnak és részese lehessek ezen beteljesülésnek. Mindez fordítva is igaz. Az hogy megoszthatom fantáziám rejtett részét Önnel és tudom egyetlen cél az hogy mindkét fél a másiknak adhasson, a gyönyör elérése nem vég hanem kezdet lesz. Érzem, nem állít fel elvárásokat felém és remélem, ezt Ön is érzi részemről…
Még épp hogy elindultunk…
Most még ez két ember játéka… Hát kezdem a legelején. Egy normál, kellemes de érdektelen találkozás volt az első… Ha emlékeim nem csalnak a pár további találkozás sem volt jelentős. De arra már jól emlékszem mi volt az a pillanat ami beindította a fantáziám régóta „standby” üzemmódban lévő motorját. Egy ebéd Önnel ami még szokványos. Komor és merev volt, mint korábban. Ha témára már nem emlékszem, de feloldott valamit Önben és megláttam egy kacér mosolyt. Még ez sem lett volna érdekes, ha este nem láttam volna magam előtt azt a mosolyt újra és újra…. És ahogy azt Ön is korábbi levelében említette ezek nem érzelmek, hanem érzések, vágyak. Innen kezdődött a játék, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ide fog eljutni…
Egy nagy ugrás a jelenbe…
Újra reszketek… érzem hogy itt van velem de mégsem érint meg. Hallom a lélegzetét és Ön hallja a szívverésemet. Nagyon közel van. Benne az aurámban és én benne az Önében. MÉG közelebb szinte egymás elől vesszük el a levegőt és csak nő a vágyam egyre. Bármint megtennék egy érintésért, mégsem adja. csak vár… Majd megérzem… alig érzem oly finoman érinti bőrömet. Csak az ujjhegye ér hozzám és én már nemcsak hogy reszketek, remegek… forróság árad ereimben. Érzem lábaim között a heves és nedves vágyaimat melyeket kordában kell tartanom…
Pedig csak egy bárban ülünk egy-egy pohár bor mellett – Erről fantáziáltam az este…
Hát Önnek is további szép estét…
PS: levelét többször olvastam el… 😉 képeit elrejtettem…
Lena”
Nincs kép, csak szavak… Ezek már a legnagyobb bizalom jelei. A Nő megmagyarázhatatlan módon teljes bizalommal osztotta meg legbelsőbb gondolatait, vágyait a Férfival. És a Férfi a legnagyobb megbecsülést és hódolatot érzett a Nő iránt, hogy bizalmába ennyire beengedte.
A Férfi válasza tökéletesen illeszkedet a Nő megnyílásához…
„Mondatai szebbek, mint a korábbi képek, pedig azokat nehéz felülmúlni… többször is elolvastam kedves levelét, ami ismét meglódította fantáziámat, így kérem nézze el nekem, ha válaszom csapongó lesz …
Egy kellemes, de érdektelen találkozás – csakhogy ott volt a berendezés hangulata: megfogott… mikor megtudtam, hogy Ön tervezte, kíváncsi lettem Önre. Egy-két találkozás: visszafogott, udvarias beszélgetés, nem több. De azok a szemek … hmmm… mintha függöny mögött lobogó tüzet néznék. És a témára már én sem emlékszem, de jött egy félmosoly, egy felhúzott szemöldök, és lángra kapott a függöny, vagy más szóval megláttam (vagy csak látni véltem) az angyal mögött rejtőző ki ördögöt… nem tudtam elfeledni, nem tudtam szabadulni tőle, látnom kellett megint. Utolsó ebédünknél volt: a téma már adta magát, Ön egy fehér alapon csíkos blúzban volt, és egy válaszánál először csak annak gallérját, majd a nyakát érintette meg, felsőteste kissé előredőlt, haját oldalra vetette, kacéran kortyolt egyet az italából, szemöldökét ismét felhúzta… és újra fellobbant a láng a szemeiben. Borzongató érzés a vágy nyilallását érezni pusztán egy tekintettől, és én azóta tudom, hogy látni akarom ugyanezt a tüzet az extázistól tágra nyílt szemekben.
A vágy növekedése exponenciális, igaza van. Jól jönnek ilyenkor a bő szövetnadrágok a szűk farmer helyett és a hosszú zakó és kabát. Jótékonyan hat megbeszélések alatt … 😉 és a türelem is hiányzik nálam is, de a várakozás néha jótékonyan hat.
Meglepőnek találja, hogy meg tudott nyílni? Erről még nem tudok nyilatkozni, hisz alig ismerem. De talán nem is olyan meglepő ez: egy ismerőssel a kapcsolat (ismeretség) sokrétű lehet, előtte megnyílni és beengedni egy addig zárt szférába olyan jellegű és mélységű kiszolgáltatottság érzését keltheti, ami kellemetlen, diszharmonikus érzést adhat Önnek. Egy “idegennel” szemben nincs ez a korlát: aki nem fog ugyanabban a baráti társaságban ülni, aki nem ismeri sem korábbi párjait, sem a családját, akit nem is akar bemutatni senkinek – nos ennek az embernek könnyebb feltárnia azt a rejtett zugot, amit másnak nem, mivel egy ilyen ember elől viszont élete többi része marad zárva, és ez biztonságérzetet ad. És azt sem érzem meglepőnek, hogy “pont velem”…de ezt majd bor mellett, amikor nem érek Önhöz 😉
Azt viszont érzem (és ez felelősség is, amit tudatosan vállalok), hogy nem könnyű a megnyílás, és hogy ezt megteszi, az büszkévé tesz és megtisztel vele – nem is hinné, mennyire. Már csak ezért sem merülhet fel bennem semmiféle “elvárás” Önnel szemben – önmagában a tény, hogy eddig eljutott és ebben részem lehetett, öröm és jutalom számomra. Kíváncsian várom, hogy a folytatásban láthassam belső világa szépségeit 🙂
A feszítő vágyakat magam is nehezen tartom kordában, ha felrémlik előttem buja szépsége és pillantása… de az idő gyorsan telik, ha a várakozás jutalma a viszontlátás 😉
További szép estét – jelentkezem hamarosan…
Edaf”
Kommentek