Testi mesék (7.rész) Szabályok kellenek

A Férfi levele és képei teljesen felkavarták a Nőt. Vágya egyre erősebb egy ismeretlen férfi irányába és nem tudja leplezni gondolatait, szexuális túlfűtöttségét, melyet a Férfi váltott ki belőle. Ez nem randevú, ez nem egy megszokott ismerkedés. Ebből nem lehet szokványos kapcsolat. A Nő most is párkapcsolatban, a Férfi szintén abban van. Mégis egy megmagyarázhatatlan erő hajtja őket egymás felé, bizalmuk egymásban kezd kiépülni, szégyenérzet nincs jelen lelkükben titkaik játéka miatt. Ez két felnőtt ember furcsa, szenvedélyes, őszinte, baráti viszonya, melyet a társadalom elítélne. A diszkréció mindkettőjük személyisége alap tulajdonsága. Nincs kinek beszélni róla, ez sosem lehet pletyka alap. Nem keresnek magyarázatot és indokot kialakult helyzetükre. Csak sordórnak mérhetetlen intelligenciával és tisztelettel az ismeretlen felé. Ez nem szerelem, ez sokkal több annál.

A Nő nem tudja a választ holnapra hagyni, írnia kell, a játékot folytatni!

„Ha már őszintén…

Minden alakalommal amikor újabb üzenetét olvasom, sőt amikor keresem rájuk a választ, testem már ettől felfokozott állapodba kerül. Visszautalva az előjátékra, akármennyire is azt gondolnám, hogy ez így nem kellene, hogy az legyen – mint mondtam – testem nem ezt mutatja számomra. Kifejezett élvezettel jár, mely mégis minden alkalommal fájdalmas befejezetlenséggel végződik vagy ha mégis egy egyfajta befejezés nyer teret, az azért mégsem ugyanaz…

Vagyis hogy most mit érzek és hogy mire vágyom? Láthatja képi formában még mindig óvatosan lépdelve előre – a merészebbek még rejtve maradtak…

Ha gondolja következő üzenetben a képet hagyjuk agyunkban megjelenni, helyette szavakkal válaszolnék és válaszolhatna…

És hogy most mi kavarog a fejemben?

Egy semleges hely távol mindentől, tűz, ropogás, sóhaj, mélyebb sóhaj, reszketés, (meleg van) szapora levegővétel, érintés, illat… folytatná?

Jó éjt!

PS: szójátékához további segítségre lenne szükségem…

Lena”

: Óvatos lépések

És a válasz nem várat sokáig magára. A Férfi vágyai is az egekben vannak. Minden este azzal ül le még a számítógépe elé, hogy alig várja a Nő üzenetét és játékukat.

„Kedves Kisasszony!

Engedje meg, hogy most legutóbbi levelében foglalt felvetéssel ellentétben mégiscsak képekben (is) reflektáljak röviden, mivel tegnap éjjel küldött levele nem csekély mértékben mozgatta meg a fantáziámat, így arra adekvát szóbéli választ (ami továbbviszi a játékot, hogy fejben álljon össze a kép a szavak alapján) nem lehet csak úgy, csípőből küldeni – ehhez kis idő kell. Mindenesetre leveleiből sugárzó őszintesége, nyíltsága, fantáziája és érzéki megnyilatkozásai nemcsak vérpezsdítően izgatóak, de mély tiszteletet is érdemlőek egyben (pl. a “van még mit megtapasztalnom a határaimon belül” – mondata: nem kevés bátorság és őszinteség kell ennek kimondásához). A küldött képekből áradó hangulat – és a válogatás milyensége – érzéki utazásra csábító személyiséget mutat. Izgató az is, ami hiányzik – a merészebb fantázia. Így türelemmel várom az(oka)t is.

Az (ideiglenes!!!) fájdalmas befejezetlenség kapcsán kérem, vegye figyelembe, hogy a játék arról is szól, hogy fokozzuk a befejezés iránti vágyat, így az magasabb minőségű lehessen. De vigyázzon kérem, a játék addig játék, amíg minden érintett annak fogja fel – ha túl komolyan veszik, onnan már nem játék. És persze a játék céljának és a játékszabályoknak is tisztázottnak kell lenni. És ez igaz minden játékra a sakktól az üzleten át az érzékiségig. Utóbbi 2 esetben különös hangsúlyt kapnak az érzelmek – oly módon, hogy azokat feltétlenül ki kell zárni a játékból. Mert ha nem sikerül, az már másik játszma, másik pálya, másik “játék”. Amint beszéltük: szerintem az érzékiség magas szinten történő kiéléséhez nem szerelem kell, hanem őszinte vágy, nyitottság az újra, szándék a másik fél felfedezésére és kielégítésére, fantázia és türelem. Ezek pedig véletlenül sem érzelmek, hanem érzések, készségek, képességek és hajlandóságok.

Azt tudom, hogy bennem megvannak, azt pedig érzem, hogy Önben is. Ennek eredménye az utóbbi egy hónap. És a befejezés (beteljesülés) sem marad e,l sőt nincs is messze. De “meg kell várni a dolgokat” (Márai), az éretlen gyümölcs sem finom. És mindenkor tisztában kell lenni a keretekkel. Ezért van, hogy nem nagyon tud újat adni egy húszéves csinibaba a ropogósan üde húsával együtt sem – és sokkal inkább adhat egy olyan, erotikától fűtött, gyönyörű NŐ, aki tudja, hogy mit akar. Akinek egy férfi is szívesebben ad. Ha érti, mire célzok…

PS: gondolatok, érzések, képek

Edaf”