„Belehalnék, ha elengednélek, de sosem bántanálak, csak hogy megtartsalak.”
Sylvia Day
Ha egy kapcsolatban felmerül az a bizonyos „szünet” nem jó jel. Egyáltalán mit is jelent ez a dolog? Teljes szabadságot, vagy csak egy kis külön létet? Ilyenkor kell beszélnünk egymással? Még is milyen hosszú időnek kell eltelnie, hogy megtudjuk mit is szeretnénk valójában? Ez a szó inkább olyan, mint a vihar előtti csend és nem is biztos, hogy megoldás. Hiszen vagy együtt vagyunk valakivel vagy nem. Ha szünetet szeretnénk tartani olyan, mintha el akarnánk bújni a problémák elől. Talán jobb lenne inkább a dolgokat tisztázni egymással, és nem utolsó sorban magunkkal. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindkét fél fejében ugyanaz a gondolat élne, hiszen akkor adott a megoldás vagy a szakítás. Viszont nehezebb, ha egyikünk még szerelmes. Akkor foggal-körömmel harcolnánk azért, hogy a másik is így érezzen újra. De vajon jó-e ez? Vajon így nem bántjuk-e saját magunkat és a legfőképp a párunkat?
Biztos sokan átéltük már azt a mérhetetlen fájdalmat, amikor elhagy a kedvesünk, aki talán a világot jelentette számunkra. Amikor olyan érzésünk van mintha lyukat ütöttek volna a mellkasunkba, amikor a szívünk apró darabokra hullik és csak sírunk, nincs erőnk semmi máshoz. Úgy gondoljuk, hogy ez velünk nem történhetett meg, hogy csak egy rossz álomba csöppentünk, hiszen minden olyan tökéletes volt, nem fordulhatott ekkorát a világ. Pedig legtöbbször valahol legbelül tudjuk, hogy már nem ugyan olyan volt a kapcsolatunk, mint régen csak nem akartunk foglalkozni a jelekkel, nem hallgatunk a megérzéseinkre. A legfontosabb, hogy ne akkor akarjuk rendbe hozni a dolgokat, amikor már késő. És fogadjuk el, ha a másikban elmúltak az érzelmek nem feltétlenül a mi hibánk, az emberek változnak, formálódnak és igen sajnos néha eljön az a pont, amikor el kell engedni egymást még akkor is, ha az fájdalmas.
Ha esetleg meg is mentjük a kapcsolatot, ha újra együtt is leszünk, gondoljunk arra, hogy nem lesz minden ugyan olyan, mint rég, kétségeink lesznek, nem biztos, hogy képesek leszünk teljes bizalommal fordulni a párunk felé. Ez olyan mintha újra elölről kellene felépítenünk a kapcsolatot, mint egy új kapcsolat. Annak tudatában folytassuk a küzdelmet, ha tényleg akarjuk a másikat tiszta szívből, mert ha újra és újra felhánytorgatjuk a múltat csak tovább mérgezzük vele a kapcsolatot és egymást. Ekkor mégis csak az a jobb ha tovább lépünk és békességben elválunk.
Viráglány
