Munkámból adódóan beleástam magam az erotika kultúrtörténetébe és csodás gyöngyszemeket találtam, ami nem jön velünk szembe nap mint nap, úgyhogy időről időre közzé teszek néhányat ezekből a csodákból!
Értekezés a falloszról a XV. századból. Zseniális!
“….Az ésszel függ össze és közben időnként saját ésszel is rendelkezik. Néha engedetlen és saját esze után cselekszik, jóllehet, az ember akarata felizgatására törekszik., és néha magától is izgalomba jön az alvó vagy éber ember engedélye nélkül, s azt teszi amit akar. Az ember gyakran alszik, és mégis éber, és az ember gyakran van ébren, és mégis alszik. Az ember néha szeretné használni, de neki nincs kedve hozzá, néha pedig van kedve hozzá, az ember azonban megtiltja neki. Úgy tűnik tehát, mintha ez az eleven dolog saját érzéssel és az embertől független ésszel rendelkeznék., és én úgy vélem, hogy az ember jogtalanul szégyenli Őt néven nevezni, nem is beszélve arról, hogy mutogassa. Ellenkezőleg:eltakarja és mindig elrejti, holott tulajdonképpen fel kellene ékesítenie…” (Auer Kálmán fordítása)
Na hölgyeim! Van még kérdés ezek után? 🙂
Örülök neki, hogy volt elég bátor ennek a témának afelvezetésére. Azt hiszem, életünk olyan területe ez, amihez a legtöbb képmutatás kapcsolódik az egyén és a társadalom szintjén egyaránt, és ez megakadályozza azt, hogy kialakítsunk egy természetes szexualitást, elismerve annek szépségét is.