Az intim zóna megsértése – Miért nem szoktunk beszélgetni a liftben?

Adott egy teljesen hétköznapi szituáció:

Várjuk a liftet. Szomszédokkal, kollégákkal, legtöbb esetben olyan emberek társaságában, akikkel egy közösségben élünk, dolgozunk, akikkel együtt használjuk a közös teret. A várakozás közben beszélgetünk, viccelődünk, hétköznapi semmiségekről esik szó. Megérkezik a lift, beszállunk és a beszélgetés hirtelen abbamarad…kínos csend, babrálunk a kulcsunkkal, bámuljuk a sarkokat, nekidőlünk a falnak, hogy ne legyen a hátunk mögött senki, kotorászunk a táskánkban, tulajdonképpen nem keresünk semmit, csak teljen már el az a 10 másodperc és érkezzünk meg végre az emeletre. Ugye ismerős szituáció?

Na de miért nem beszélgetünk? Amint ránk csukódik a liftajtó,szociális terünk intim térré  szűkül. Ilyen  intim közelségbe csak szeretteinket, szerelmünket engedjük be. A magyar nyelv csodálatosan fejezi  ezt ki :”közeli hozzátartozóm”  „közel áll hozzám”

No, de térjünk vissza a lifthez… A tágabb térben eddig kedélyesen beszélgető személyek hirtelen  túl közel kerülnek egymáshoz . A mi kultúránkban, a társas viselkedés egyik alapja, hogy beszélgetés közben felvesszük  a szemkontaktust. Ebben a helyzetben viszont, azért, hogy a kínosan megnövekedett intimitás  csökkenjen, megszüntetjük a szemkontaktust. Ezért fordul elő gyakran, hogy a szűk liftben a beszélgetés abbamarad, azonban ha kiszállunk a liftből, megnő köztünk a távolság, és egy varázsütésre elmúlik a feszengés, újra beszélgetünk, mosolygunk. Ismét megvan az az szociális tér, amire szükségünk van.

Miért érezzük kényelmetlenül magunkat, miért kerüljük a másik tekintetét, miért nem szeretjük, ha egy szűk, körülhatárolt térben idegen test van mellettünk, miért kerüljük ösztönösen az ilyen helyzetet? Sok ember inkább gyalog indul el az emeletre, csak hogy ne kelljen mással egy térben utaznia, annyira zavarja a másik jelenléte. És ez nem valami fóbia, vagy mentális zavar, ez az intim terünk megsértése. Egyszerűen nem bírjuk, ha egy idegen ember túl közel jön hozzánk, szemünkbe néz, ne adj isten hozzánk is ér. Ez a közelség csak akkor kényelmes, ha olyasvalaki kerül be ebbe a szűk térbe, akit szeretünk, vagy szeretnénk, vele közelebbi kapcsolatba kerülni……

Így már az is érthető, hogy miért válhatott a lift elcsattant csókok,heves egymásnak esések színteréül.

Ha egy férfi és egy nő vonzódik egymáshoz  és bekerülnek egy zárt szűk térbe,  az intim közelség olyannyira feszült helyzetet szülhet, hogy a tizedik emeletig talán el sem jutnak robbanás nélkül.

Milyen kár, hogy családi házban lakunk… 😀

/Allan Pease Testbeszéd c. könyve nyomán/