Tegnap este jutottam el egy moziba, hogy megnézzem végre a Nimfomániás című filmet. Hallottam róla jót és rosszat, a kritikusoktól kapott meleget és hideget egyaránt. De lássuk be, mindenkire másképp hat a film maga, így a saját tapasztalást semmiképp ne hagyjuk ki!
Joe kislány korában már megismerte a gyönyörök játékát magával, amikor még azt sem tudta mi is a szexualitás. Kérdezem én, mi Nők hogy és mikor találkoztunk először saját magunkkal ott lent és vajon emlékszünk-e az első játékainkra? Újabb közvélemény kutatás baráti társaságban és az eredmény nem meglepő módon szinte majdnem ugyanaz. A zuhanyrózsa… Szép emlékek, jó érzések… Bűn ez? Te is emlékszel még erre az első “szerelemre”?
A film jól ábrázolja napjainkban is erősen jelen lévő szexuális felvilágosítás hiányát! Se gyerek se felnőtt nem kap útmutatást saját és a másik testéről, lelkéről. Ennek eredményeképp ki így ki úgy csap bele a szexbe olykor megbotránkoztató módon, távol a gyönyöröktől de annál közelebb az érzéketlenség felé.
Joe “szerencsés” volt. Hiába az a rengeteg kefélés össze vissza, ifjúval, aggal, gyors aktus, szopás és nyalás halmaz, Joe minden porcikájában azt kapta amire vágyott, bár orgazmusról igen csak kevés képet mutatott a rendező. Vajon ezek egyszerű kefélések voltak beteljesül nélkül, vagy a rendező számára nem volt fontos kérdés a gyönyör elérése, csak maga az út céltalanul került bemutatásra. Ezt döntse el ki ki maga.
A szex utáni női hazugságok csupasz feltárása és a férfi naivitása tökéletes ábrázolást kapott. A férfi ego előtérben, a csődőr, az alfa hím tudatának megerősítése mindennél fontosabb a férfi számára – a rendező szerint. És az életben? Talán ott is, hisz “senkivel sem volt ilyen jó, mint Veled Drágám!” oly erőt ad a férfinak, hogy férfiasságával kérkedve él tovább álomvilágában.
És ott a szerelem kérdése. Torz tükrön keresztül kapunk képet egy torz világból, de vajon használhatom-e a torz jelzőt ítélkezve egy élet felett melyet más él (nem csak filmbeli élet van ilyen), attól függetlenül, hogy én nem ezt élem még a saját túlfűtöttségemben sem.
A film erős képi és érzelmi hatásokkal játszik és uralkodik a néző felett. Ajánlom figyelmébe mindenkinek még akkor is ha a végén nem tetszene!
