Tegnap este jutottam el egy moziba, hogy megnézzem végre a Nimfomániás című filmet. Hallottam róla jót és rosszat, a kritikusoktól kapott meleget és hideget egyaránt. De lássuk be, mindenkire másképp hat a film maga, így a saját tapasztalást semmiképp ne hagyjuk ki!
Joe kislány korában már megismerte a gyönyörök játékát magával, amikor még azt sem tudta mi is a szexualitás. Kérdezem én, mi Nők hogy és mikor találkoztunk először saját magunkkal ott lent és vajon emlékszünk-e az első játékainkra? Újabb közvélemény kutatás baráti társaságban és az eredmény nem meglepő módon szinte majdnem ugyanaz. A zuhanyrózsa… Szép emlékek, jó érzések… Bűn ez? Te is emlékszel még erre az első “szerelemre”?
A film jól ábrázolja napjainkban is erősen jelen lévő szexuális felvilágosítás hiányát! Se gyerek se felnőtt nem kap útmutatást saját és a másik testéről, lelkéről. Ennek eredményeképp ki így ki úgy csap bele a szexbe olykor megbotránkoztató módon, távol a gyönyöröktől de annál közelebb az érzéketlenség felé.
Joe “szerencsés” volt. Hiába az a rengeteg kefélés össze vissza, ifjúval, aggal, gyors aktus, szopás és nyalás halmaz, Joe minden porcikájában azt kapta amire vágyott, bár orgazmusról igen csak kevés képet mutatott a rendező. Vajon ezek egyszerű kefélések voltak beteljesül nélkül, vagy a rendező számára nem volt fontos kérdés a gyönyör elérése, csak maga az út céltalanul került bemutatásra. Ezt döntse el ki ki maga.
A szex utáni női hazugságok csupasz feltárása és a férfi naivitása tökéletes ábrázolást kapott. A férfi ego előtérben, a csődőr, az alfa hím tudatának megerősítése mindennél fontosabb a férfi számára – a rendező szerint. És az életben? Talán ott is, hisz “senkivel sem volt ilyen jó, mint Veled Drágám!” oly erőt ad a férfinak, hogy férfiasságával kérkedve él tovább álomvilágában.
És ott a szerelem kérdése. Torz tükrön keresztül kapunk képet egy torz világból, de vajon használhatom-e a torz jelzőt ítélkezve egy élet felett melyet más él (nem csak filmbeli élet van ilyen), attól függetlenül, hogy én nem ezt élem még a saját túlfűtöttségemben sem.
A film erős képi és érzelmi hatásokkal játszik és uralkodik a néző felett. Ajánlom figyelmébe mindenkinek még akkor is ha a végén nem tetszene!
Kedves Dreamtripper!
Mi is mindenképp megyunk a 2. Felvonása… A beszámolót, a kiváltott érzéseket es reakciókat pedig megirjuk. Bízunk benne hogy tőled is kapunk majd hasonlóan erdekes es szépen megírt kommentet! Köszönjük
Én is megnéztem..Még csak az 1.részt. De ugye a film csak most kezdődik, hiszen Joe végszavával “nem érzek semmit!” még csak éppen az előjátékon jutottunk túl.A művészfilm második felvonása hozza el az igazi mondandót.
Azért a mozi írja az igazi történeteket.
Már peregnek a kockák, amikor a mellettem lévő, a sor közepén lévő két székre megérkezik a pár. Bocsánat,bocsánat,bocsi… A nő negyven közeli, az úr kicsit több. “Mit nézünk?”-kérdezi az asszonyka, mire a párja a fülébe suttogja: A nimfomániás. “Jaj, akkor félni fogok!” A férfi elmosolyodik.”Miről szól?” Fény az utolsó sorban, a nő előkapja okos telefonját és már keresi is a film leírását.. Vagy nem azt? Miközben már túl vagyunk a békázáson, a gyerekkori masztin, beugrik a vászonra egy erotikusabb jelenet. “Te egy ilyen filmre hoztál el engem?” …és tovább folyik a keresgélés a böngészőn. “Ez azt jelenti szex-őrült?” Nyugi szívem, nézd a filmet, majd megérted. És talán a sötétben is érezhető, ahogy a férfi arca vörösödik. Lehet, hogy most derül fény arra, hogy kivel érkezett az előadásra? De türelmes, látszik, hogy érdekli a film. Azért szájához emeli a szívószálat. Talán lehűti a szénsavas barna ital. A nő végre megtalálta amit akart. ” Te! Ez egy művészfilm. Egy filmdráma. És két órás!” Nagyot sóhajt, hátradől, becsukja a szemét. Talán közben aludt, vagy csak a résen át titkon nézte a filmet, de amikor Joe a bonbonért folytatott küzdelemben az jutalom öt pontot érő szopásba kezd, a hölgy a 80%-os nézőtér számára is jól hallhatóan fordult párjához: “Hát ne haragudj, miért jöttünk mi ilyen filmre?” Kedvesem, nem csak mi ülünk itt! Később néhány jelenetnél még izzott mellettem a levegő, amikor feltűntek a Joe által elfogyasztott különböző méretű, formájú, színű,borotvált vagy szőrös, körülmetélt és hagyományos farkak a vásznon, már magam alá húztam a lábamat, mert éreztem, kirohanás lesz.De nem. A férfi hihetetlen nyugalommal viselte a körülményeket és nézte a filmet. Kedvesen kérdezte a végén: Ugye jövünk a második részre is? “Soha!” hangzott a határozott válasz és már robogott is le a sötét lépcsőn.
Én mindenképpen megnézem a második felvonást is!
Hátha ők is ott lesznek. 🙂
…megnéztem! Kezdhetném úgy, hogy ajánlom mindenkinek. Igy is kezdem. Különbözőek vagyunk kinek mi a “tűrőképessége”. A film megkezdése után fél órával egy pár kiment a moziból. Egyébként sem volt teltház. Ők eddig bírták…igen tükör. Kegyetlen de tükör. Hogy torz e? Hát ugye kinek mi a “szintje”
Hogy hogyan indulunk el ezen az úton? Milyen lépéseket teszünk meg a szexualitás útján? Magunk megismerésével a másik felfedezésével? A beteljesedeéssel? És utána meddig megyünk? Érdekes kérdések…a film a témainditó. De szembe néztünk e ezzel az álszent és képmutató világgal? Mennyire prüd ez a világ körülöttünk. Már ez a modernek mondott világ. És amikor az ajtó bezáródik akkor milyen világot élnek emberek. És mit hitetnek el, hogy a társadalom erkölcsileg elismert tagjai lehessenek, de mögötte amit élni akarnak az más. Kíváncsi lennék ha a flmet le lehetne tölteni mennyien töltenék le…és mennyien nézték meg moziban? Meglepő számokat kapnánk az biztos.
Tehát mindenkinek ajánlom nézzen bele egy tükörbe. A folytatás jövő héten…