A Nő tőle nem megszokott módon előző levelében minden előzmény nélkül tegező hangvételben írt a Férfinak. A magázódás játékuk része volt, így meglepődve fogadta a Férfi a tegeződést, de nem bánta. Számára ez egy újabb lépés volt közelebb a Nő felé. A „miért” nem volt fontos a Férfi számára. Elég volt a tudat neki, hogy a Nő egyre közelebb engedi. A Férfi válasza merészen és tudatosan átvette a Nő kezdeményezését.
„Emlékképek… közeliek és élesek…
még most is látom a ringó csípődet, ahogy elsétálsz az asztaltól, melled hullámzását, ahogy levegőt veszel, a mozdulatot, ahogy hátrasimítod a hajad, a pillantást, ahogy lesütöd a szemed, a nyelved, ahogy megnyalod az ajkad, a meztelen nyakad, ahogy hátraveted a fejed, mikor nevetsz…
Szeretem a találkozásainkat 😉
És igen, én biztosan érzem, hogy egymásra tudunk hangolódni. A kemény szex: igen, szeretem, birtokba fogom venni a tested, úgy lesz az enyém minden porcikád, hogy adni akard és okozzon gyönyört, hogy megadhatod magad.
József Attila írta: “agyamba, mint fémbe a savak / ösztöneimmel belemartalak” – én a bőr és a hús erotikus párbajával akarlak beleírni érzékeimbe – ezért sem érek hozzád szándékosan addig, amíg nem kaplak meg egészen. Edaf”
A Férfi sorai visszaidézték legutóbbi találkozásuk emlékeit a Nőben. Lehunyta szemeit, miután elolvasta a levelet és újra élte találkozásuk apró részleteit… Beleremegett emlékeinek hatására…
„Éreztem egész testemen szemeid simogatását mikor leültem szembe veled… Tudd hogy majd megveszek egy érintésedért… Mikor rám adod kabátom, azt kívánom bárcsak lassan húznád fel vállamon és közben érezhetnem kezed nyakamon… Kívánom… és mára, mikor találkozunk, egyre többet nevetünk…
Várom újbóli találkozásunkat… és érezni is akarlak…Lena”
A Férfi az elkövetkezendő napokban keveset tartózkodott Magyarországon. Magányos estéi, az üres szállodai szobák mind egyre erősebben követelték a Nő jelenlétét.
„Hiányérzettel küzdök és rendkívül sajnálom, hogy továbbra is várat magára a megtapasztalás élménye…
Egy hét óta nincs hírem Önről, magam is az elmúlt hétben 3 országban jártam, a lélek is csak hálni jár belém… mikor látom? Edaf”
A Nő ez idő tájt egyre jobban elmerült munkáiban. Ahogy ritkultak a találkozások, és a személyes megtapasztalás is valami furcsa sorsjátékból kifolyólag váratott magára, a fantáziák felerősítésére egy újabb törekvésre volt szükség a Férfitól.
„Nem tudom, megmondani Önnek, hogy mikor lehet újabb találkozásban részünk. A karácsony közeledik, munkáim egyre sűrűbbek, de kérem ezt inkább tekintse pozitívnak sem mint negatívnak! Amint lazul a gyeplőm (bár ha Ön tartaná nem bánnám) jelzek Önnek azonnal… Lena”
A Férfi nem örült a Nő levelének, vágyott a látványra, a társaságára, a mosolyára, és a tartalmas beszélgetéseikre. Tudta, egy lehetősége van, egyre határozottabban kell jeleznie a Nőnek milyen újabb képek jelennek meg fejében, melyeket vele szeretne megélni, átélni, élvezni.
Kutakodom a régi képek közt, legutóbb észre vettem, hogy telefonja hátterében egyik általam küldött kép került háttérbe… merész Öntől, ugye tudja? Hisz ha valaki Önre pillant és nem lát át ez első fátylán, nem is sejtené Önről, hogy milyen mérhetetlen tűz lakozik Önben…
Keresem annak a sorozatnak a további darabjait, de nem lelem… Így újabb sorozatot kap tőlem a kis gyűjteményébe…
jut eszembe: melyik a kedvenc pózod? 🙂 a képek alapján már pár dolgot felfedeztem, amit biztosan élvezel, de a “kedvenc” fejtörést okoz… ne írd le, mutasd meg! 🙂 Edaf
Femme Fatale
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: