Avagy hogyan lett a borostából feszülős szűk nadrág…
A minap olvastam egy remek blog bejegyzést az elmúlt 100 év nőideáljairól. Körte, fiús, erotikusan gömbölyded, sportos és még sorolhatnánk, hogyan változtak az évtizedek során a férfi szívek összetörőinek alakjai.
De mi a helyzet az “erősebbik” nemmel…? itt mik voltak a jellemző tulajdonságok? Magas-alacsony? barna-szőke? vékony-sportos? Jó pár cikket és szakirodalmat átrágva kicsit elkeserít a végeredmény. A férfias lazaságtól a kisfiús bájig vagy bájgúnárságig? De akkor lássuk:
’30-as évek
Ma már akár puhánynak számító típusok a ’30-as évek legnagyobb sztárjai voltak. A kor egyik közismert szívtiprója, az Elfújt a szél, Rhett Butler-je vagyis Clark Gable. Gable az elérhetetlen, megtörhetetlen férfi szerepében rabolja el a képernyő előtt helyett foglaló nők szívét. Oscar díjat sajnos nem kapott az alakításért, azért a női szívekben, vagy szoknyákban nem szenvedett hiányt.
’40-es évek
Mélybarna haj, nagy szemek, nyers, cinikus modor, mégis nők ezrei voltak megőrülve érte. A ’40-es évek egyik legnagyobb filmcsillaga Humphrey Bogart a Casablanca című film férfi főszereplője, amely a 100 legjobb amerikai szerelmi történet rangsorát vezeti.
’50-es évek
Az ötvenes évek nagy változást hozott. A visszafogott kisfiús tekintet szexi, kihívó pillantásokra cserélődött, amelynek egyik legnagyobb művelője Elvis Presley volt. A nők bálványa utánozhatatlan csípőmozgásával nők millióit tette boldoggá. Elvis volt az első, akinek koncertjét 1973-ban műholdon keresztül közvetítették.
’60-as évek
Az Elvis utáni kor már a francia és olasz ficsúrok évtizede volt. Az egyik legjelentősebb közülük Alain Delon. Ezen időszak egyik jellegzetessége, hogy a férfiak talán többet foglalkoztak magukkal, mint a nők, legalább is a filmvásznon szereplő ifjak biztosan. Visszatértve Alain-re, a kisfiús báj mögött néha vadóc lélek lapult, hiszen miután meghódította Romy Schneidert, homoszexuális kalandokkal hozták hírbe, de nők százainak csodálatát ez sem vette vissza.
’70-es évek
Visszatér a tánc, előtérbe kerülnek a formás, kidolgozott felsőtestek. A csípőrázás új mestere a Grease csillaga, John Travolta lesz. Azt hiszem laza fenékrázós járására mindenki emlékszik.
’80-as évek
Hölgyeim a ’80-as években semmi másra nem koncentráltunk, mint a kockákra és a bicepszekre. Mi sem példázza ezt jobban, hogy a kor két úttörője Arnold Schwarzenegger és Silvester Stallone volt. Szinte a fotelba nyomott minket az a rengeteg tesztoszteron, ami a tévéből áradt. Hát ime, ez kellett akkor nekünk:
’90-es évek
Még mindig virágkorát éli az igazi ösztönös férfi erő, de fontos lesz a humor. A tökéletes férfi eme igények kielégítésére Mr. Die Hard, vagyis Bruce Willis. Egyszerűen nem tudtunk ellenállani a jó zsaru-rossz zsaru imidzsnek, de szerintem ez teljesen normális. De sajnos Bruce-nak osztozni a kell a pozícióján, hiszen a női szívek másik dobogtatója, a tökéletes apukajelölt Mel Gibson lett. Hát kinek a pap…
Nos itt van az a pillanat, ami után már nehéz követni az eseményeket, ugyanis a az ezt követő évek már egy olyan lavinát indítottak el, amit ember nem tud követni. Jöttek itt a jóképű kisfiús tekintetek, a dagadó izmok (bár most már nem kérünk a kilátszó nagy erekből), de az igazi úriemberekből igen. Azért azt elmondhatjuk, hogy egyik nagy kedvencünk Brad Pitt, illetve a mindig cuki Hugh Grant. Az is biztos, hogy halálos iramba ver a szívünk Vin Diesel láttán is. Szerencsénkre a tengerbe vesző Leonardo is felnőtt és színészi tehetsége mellett, mosolyát is megvillantja nekünk, ami azért még mindig nem utolsó. Néhány elvetemült tini valamiért a hófehér Robert Pattinson után csorgatja a nyálát, de majd ők is felnőnek egyszer, illetve az ír dombokat hódító Gerald Butler is beköltözött pár szingli nő unalmas éjszakáiba.
Aki a pedig a kisfiús mosolyt szeretné a csodás izmokkal kombinálni neki ajánlom Bradley Cooper-t vagy Matthew Mcconaughey-t.
-Diana-
Sajnos nem először veszem észre, hogy a kommentátorok nincsenek tisztában a kifejezések árnyalataival, és éppen ezért nem tudnak kellően disztingválni.
A ’60-as éveknél ficsúrként jellemzik az akkori francia és olasz sztárokat, holott a ficsúr egy dehonesztáló kifejezés. Megfelelőbb lenne a csibészes, vagány jelző, ami Delont, Belmondot, Trentignant,Gasmannt,Venturát…. jellemezte